Miből eredhet a Merkúr pályáján keringő por?

Nemrégiben a Planetary Science Journal folyóiratban jelent meg az a tanulmány, amely e porgyűrű lehetséges eredeteit tárgyalja. Azt ugyan ebből nem tudtuk meg, hogy miből keletkezett e gyűrű, ám az feltételezhető, hogy eredete eltér a Föld Nap körüli pályáján lévő porétól. A Merkúrral, illetve a Vénusszal egy pályán keringő porra néhány éve bukkantak rá, napszondák méréseivel.

Ami a Földdel a Nap körül egy pályán keringő, állatövi fényt létrehozó, a Naprendszer keringési síkjában található bolygóközi por része, az valószínűleg a Naprendszer belsejébe érve lassan elkopó üstökösökből, összeütköző kisbolygókból eredhet (bár egy újabb elmélet szerint a marsi porviharok járulhatnak hozzá e portömeghez). E portömeg a Nap gravitációja miatt fokozatosan közeledik anyacsillagunkhoz, ám közben a bolygók, mint a Föld is, egy kis pihenőre késztethetik, saját gravitációjuk révén. Ez teszi lehetővé, hogy Földünk is egy ideig a saját pályáján tud tartani egy kicsit e porból, ami aztán továbbáll és a következő bolygópályán (a Vénusznál) is tart egy kis pihenőt.

Azonban a Merkúr túl kicsike ahhoz, hogy gravitációja a pályáján tudja tartani az így érkező port, ez ellen dolgozik a napszél, a napsugárzás, és a Nap mágnessége egyaránt, így a szakemberek szerint a Merkúr pályájának porgyűrűje biztosan nem ebből a bolygóközi porból származhat. Az is biztos, hogy egy kialakuló gyűrű csillagászati értelemben csak viszonylag rövid időn keresztül maradhat fenn, és ugyanezen okok miatt szintén el lehet vetni azt az elképzelést, hogy egy üstökös, vagy a Merkúr mellett elzúgó kisbolygó táplálná e port. E külső források kizárásával a kutatócsoport magát a Merkúrt is megvizsgálta, mint lehetséges eredetet. Felmerült: mi van akkor, ha egy jelentős méretű becsapódásból ered e por, amely a bolygót elhagyva annak pályáján kötött ki?

A kutatók számításai szerint a keletkezéstől számítva maximum 20 millió éven át maradhatna fenn egy ilyen porgyűrű a Merkúr pályáján. Két olyan, kellően nagy méretű, 40 km átmérőjű krátert tudtak azonosítani a Merkúron a NASA MESSENGER űrszondája képein, amelyek fiatalabbak 50 millió évnél, és nagyságuk alapján megmagyarázhatnának egy efféle porjelenséget. A végzett modellszámítások szerint egy-egy ilyen nagyságú kráterrel járó becsapódásból a Merkúrból kiszabaduló porszemcsék egymilliomod része jutna csak a Merkúrral közös Nap körüli pályára. A porgyűrű tömege 3-4-szer nagyobb ennél, a kutatók szerint ez azt jelzi, hogy elképzelhető ilyen esemény, csak épp nem egyetlen, hanem például több becsapódás együttes hatása. Bár ez az elképzelés tetszetős, egyelőre túl kevés és túl bizonytalan adatunk van csak a Merkúrról ahhoz, hogy eldöntsék a szakemberek, vajon tényleg egy vagy több becsapódás hozhatta-e létre a Merkúr pályáján keringő porgyűrűt.

A jelenleg is úton lévő ESA-űrszonda, a Merkúrt vizsgáló BepiColombo remélhetőleg olyan adatokkal szolgálhat majd, amelyek megerősíthetik vagy épp kizárhatják ezt az elképzelést. A kutatók azonban feltételezik, hogy efféle porgyűrűk más bolygórendszerekben is kialakulhatnak, így az exobolygók pályáján is érdemes lehet figyelni a por jeleire.