Csupán dísz lehetett a legfurább dinókarom

Kaszáló gyík, vagyis Therizinosaurus a neve annak az állatnak, amelynek kaszaszerű karmai voltak a mellső végtagjain, és a Jurassic World filmben is találkozhattak vele a mozirajongók. A Bristoli Egyetem kutatói vezette angol-kínai csoport mérnöki módszerekkel vizsgálta meg, vajon mire lehetett jó egy-egy ilyen karom.

A kutatók a Theropodák két csoportjára koncentráltak: az Alvarezsaurus és a Therizinosaurus különleges karmainak képességeit, lehetséges funkcióit derítették ki. Kiderült, hogy az Alvarezsaurus geológuskalapácsra, vagy csákányra hasonlító karma ásásra szolgált, ám a Therizinosaurus hatalmas, méteresre is megnőtt „kaszáit” csak dísznek tartotta, az nem volt alkalmas semmiféle tevékenységre.

A Communications Biology folyóiratban publikált kutatás során olyan speciális módszert alkalmaztak, amelyben ma élő állatok karmainak képességeit és tulajdonságait hasonlították össze az egykor élt dinókéval. A számításokon alapuló biomechanikai megközelítésben először 3 dimenziós modellt készítettek CT-felvételek segítségével az egyes karmokról, majd mérnöki módszerekkel vizsgálták azok rugalmasságát, erősségét, végül a különféle húzó, szúró vagy épp ásó funkciókkal párosították őket.

„Az Alvarezsaurus és a Therizinosaurus kétségkívül a legfurább unokatestvérek voltak a dinók közt” – magyarázta Michael Benton professzor, a kutatás egyik résztvevője. „Az Alvarezsaurus a valaha élt legapróbb, csirke méretű dinók közt volt, rövid mellső végtaggal, amelyen egyetlen, erőteljes karom volt. Azonban a legközelebbi rokona, a Therizinosaurus a másik végletet képviselte.” Ez az állat kaszára hasonlító, szamurájkard méretű karmokat növesztett, képzeljünk el egy Ollókezű Edwardot felturbózva! Az azonban, amit a Jurassic World filmben láthattunk a Therizinosaurusról, amint végez egy szarvassal, vagy harcol a Gigantosaurusszal, az valószínűleg lehetetlen. „Ezek a hosszú, vékony karmok nem voltak alkalmasak a harcra” – tette hozzá Dr. Csun-Csi Liao Therizinosaurus-szakértő. „A mérnöki szimulációink szerint nem sok feszültséget volt képes kiállni ez a karom.”

Sok esetben ezeket a nagy karmokat arra használhatták a rokon fajok, hogy leveles ágakat húzzanak le magukhoz, ezek a hatalmas állatok növényevők voltak ugyanis. Azonban a kutatók arra jutottak, a hatalmas „kaszák” kifejlődését a szexuális kiválasztódás irányította, vagyis pusztán arra szolgált, hogy a párválasztásnál díszelegjen – hasonlóan például a páva farktollaihoz. Mechanikai funkciójuk nem lehetett tehát a valaha volt legnagyobb állati karmoknak.

Az Alvarezsaurus apró termetű kis „mitugrász” volt a kréta időszak végén, a karmaival pedig például hangyabolyokat, termeszvárakat tudott megbontani, míg a korábban, a jura időszakban élt elődeik még többfunkciós mellső végtagokkal rendelkeztek.

A modern mérnöki és számítástechnikai módszerek segíthetnek „újjáéleszteni” a kihalt állatokat, feltárva azok viselkedését, képességeit, tulajdonságait. Ez különösen igaz azokra a lényekre, amelyeknek nincs modern kori megfelelőjük, így nehezebben tudjuk elképzelni e tulajdonságokat.