A SpaceX műholdjai zavarják a Hubble-űrteleszkóp megfigyeléseit

A Nature folyóirat tette közzé azt a kutatási eredményt, amelyben a Föld körül keringve a világűrt vizsgáló Hubble-űrteleszkóp fotóiban megjelenő műholdak helyzetét elemzi egy nemzetközi kutatócsoport. Az első ilyen műholdaktól kezdve világos volt: mindennemű földi csillagászati felvételt, vizsgálatot tönkre tudnak tenni fényes nyomaikkal. A kutatócsoport most civil kutatók segítségét vette igénybe. Létezik egy olyan civil csoport, amely kisbolygók jellegzetes nyomait keresi a Hubble felvételein, s e munka során számtalan más különleges és egyre kevésbé különleges nyomot is felfedeznek, így a műholdakét is. Ezeken az adatokon betanított MI vizsgálta át az összes képet és válogatta le azokat, amelyeken látható egy-egy áthaladó műhold csíkja.

Amikor a Starlink műholdcsorda kapcsán a SpaceX vezetőjét szembesítették a csillagászokat aggasztó problémával, ő csak annyit üzent Twitterjén: át kell telepíteni a teleszkópokat a világűrbe. Úgy tűnik azonban, hogy ez se jelent megoldást, hisz a Hubble például eléggé űrteleszkóp, mégis „részesülhet” a Starlinkek csíkjaiból. Ez persze nem új hír, már a Hubble-korszak elején felmerült, hogy egyes műholdak megzavarhatják majd az észleléseket, de akkor még nem volt szó olyan műholdtömegekről, mint ahány ma kering körülöttünk.

A Hubble ma 538 km magasságban kering, így az 550 km magasba juttatott Starlinkek nagyobb magasságukkal könnyen belekerülnek az űrteleszkóp látómezejébe. Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a Hubble, hanem több más, hasonló Föld körüli pályán dolgozó űrteleszkóp is hasonló helyzetben van. Meg lehetne emelni az űrteleszkóp(ok) pályáit pár milliárd dollárból, de vajon ki fogja ezt kifizetni?

A most közzé tett elemzések szerint a régóta üzemelő Hubble felvételein a 2002-től 2021-ig eltelt 2 évtizedben megduplázódott a műholdak nyoma, immáron a képek mintegy 6 százalékán találunk ilyet. Míg a számláláskor „csak” 1532 Starlink (és 320 One Web) műhold üzemelt, jelenleg már 3580 (illetve 542) van belőlük odafenn – így minden bizonnyal a felvételekben látható nyomok aránya is hasonló mértékben nőtt. A következő évtizedben pedig több tízezressé válik a hasonló műholdak tömege. A számítások szerint a Hubble képeinek minimum ötödén, de akár a felén is meg fognak jelenni e műholdak okozta csíkok.

A csíkok szoftveres eltávolításán ugyan dolgoznak, ám ez távolról se olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, a meglévő, pl. kozmikus sugár keltette nyomok eltüntetéséhez használt módszer nem alkalmas erre. Épp ezért egészen újszerű megközelítésre van szükség, ha továbbra is használni szeretnénk számos, Föld körül keringő űrteleszkóp felvételeit.

Arról se feledkezzünk meg, hogy amennyiben ütközés történik a Starlinkek pályáin (ennek ugye nem nulla az esélye), a törmelék plusz veszélyt jelent, főként, ha az egy tovagyűrűző ütközési sorozatot eredményez, amilyet a Gravitáció című sci-fi óta bárki könnyen el tud képzelni.

Mindeközben, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) kezdeményezésére, egy bécsi ENSZ-albizottsági konferencián arról is tárgyaltak nemrégiben, hogy az ENSZ-nek sürgősen kezébe kell vennie a műholdak okozta fényszennyezés kérdését. Ez sem az űrjogi egyezmény, se másféle nemzetközi szabályozás alá nem tartozik jelenleg, mivel a jogalkotás idején fel sem merült ez problémaként. Olyan megoldást kell találni, amellyel a műhold üzemeltetők is egyet tudnak érteni, mert csak így van esély arra, hogy működőképes legyen a szabályozás. A következő lépésekre a szakemberek reményei szerint 2023 nyarán kerül majd sor.