A klíma segítette elődeink vándorlását

A modern ember, rokonai és elődei is a Közel-Kelet egyes térségein keresztül jutottak el Afrikából Ázsiába, majd onnan még tovább. A közelmúltban számos olyan vizsgálat zajlott, amely ezeket a vándorlási lehetőségeket a múltbéli klímával együttesen vizsgálta, vagyis feltárták a régiókat érintő, emberi jelenlétre akár csak ideiglenesen is alkalmas körülményeket. Több, ma kietlen helyről is kiderült, hogy távolról sem volt minden időszakban alkalmatlan az emberi életre, vándorlásra, s folyamatosan bővülnek ismereteink a lehetséges átjárókról mind térben, mind időben.

Bár elődeink meglepően gyorsan haladtak, így is szükség volt arra, hogy a bejárt területeken találjanak élelmet maguknak, ez pedig egyértelműen attól függött, a terület száraz volt-e, vagy esetleg elegendő csapadékot kapott. Egy ausztrál vezetésű nemzetközi kutatócsoport Irán helyzetét vizsgálta meg (a mai ország Ázsia nyugati kapujában fekszik), feltárva azt, hogy a neandervölgyiek és más embercsoportok számára mikor volt megfelelő az ország klímája.

Irán területén két lehetséges útvonalat tártak fel az emberek vándorlására, ebből a délebbre eső a Zagrosz-hegységen át, az északabbra eső pedig az Alborz- és a Kopet Dag hegyein át vezetett.

A ma itt fennálló száraz, félsivatagi körülmények helyett nagy méretű tavak, zöldellő rétek jöttek létre azokban az időszakokban, amikor sok csapadék jellemezte Irán térségét. Például 130 ezer éve egy ilyen, langyos, csapadékos időjárás uralta a tájat, a tavak és folyók jelenléte pedig lehetővé tette ekkor az emberelődök átjutását. A következő ilyen időszak kb. 57 ezer éve volt, ez már azt is biztosította, hogy a neandervölgyiek és a modern emberek találkozzanak. A közbülső időszakokban, amikor szárazabbá vált a klíma, a hegyek egyes térségei továbbra is alkalmasak maradtak az ember jelenlétéhez, ám megszűnt az „átjárás” e területek közt.

A régmúlt klímaadatai segítségével több mint 145 ezer kilométernyi folyót, 115 ősi tavat azonosítottak, s ezeknek csak egy egész kis töredékét tanulmányozták korábban a tudományos vizsgálatok során.

A kutatók több mint 100 kőkori lelőhely adatait is figyelembe véve igazolni tudták, hogy az emberek Irán területén a csapadékos időszakok során jártak, s a csapadékadatok segítségével meg is tudták magyarázni, hogy az egyes lelőhelyek miért pont ott vannak, ahol. A feltárt adatok segítségével a kutatók szerint könnyebb lesz az eddig ismeretlen régészeti lelőhelyeket is megtalálni majd.