Szemüveget a csillagásznak!

A neves 17. századi holland csillagász, feltaláló, elméleti fizikus, mérnök, a felvilágosodás jeles tudósa, aki a Szaturnusz legnagyobb holdját, a Titánt is felfedezte, minden szaktudása ellenére is olyan távcsöveket épített, amelyek nem adtak éles képet. Egy nemrégiben végzett vizsgálatban a potsdami Leibniz Asztrofizikai Intézet szakembere, Dr. Alex Pietrow arra jutott, valószínűleg a tudós látásával volt probléma.

A Royal Societ Notes and Records című tudománytörténeti szakfolyóiratban részletezett elképzelés szerint Huygens élete vége felé épített távcsöveiben két lencse együttes hatásával igyekezett javítani azokat, azonban, a fennmaradt adatok elemzése alapján távolról se javított rajtuk. Az adatok alapján túlzott nagyítást alkalmazott, és túl rövid okulárt használt, ezekkel pedig távolról sem voltak optimálisak a távcsövei. Habár számos, többnyire bonyolult oka lehetett annak, hogy miért ilyenek voltak e távcsövek, egy egészen könnyen hihető és észszerű magyarázat lehet az, hogy kissé rövidlátó volt Huygens. A számítások szerint nagyjából -1,5 dioptriás szemüveget kellett volna viselnie.

A kutató Huygens távcső-optimalizáláshoz használt optikai egyenleteit a modern optikai egyenletekkel vetette össze, s ezek elemzéséből arra jutott, hogy nem véletlenül voltak a lencséi pontatlanok, hanem a saját látáshibájának korrekcióját is beépíthette a távcsövekbe. Ha egy szemüveges ember ma távcsőbe néz, azt úgy teszi meg, hogy leveszi a szemüvegét, és a távcső fókuszával állítja be a számára megfelelő élességet.

Huygens édesapja súlyos rövidlátó volt, de más családtagjairól is ismert volt ez az elváltozás, így könnyen elképzelhető, hogy örökletes hajlama volt rá. Ha rövidlátó volt, ám a betegsége enyhe foka miatt nem érezhette szükségét a szemüvegnek, könnyedén el tudott végezni minden olyan tevékenységet, amire a korabeli életben szükség volt. Ma ugyan problémát okozhat, ha egy-egy távolban lévő feliratot, például közlekedési táblát nem lát jól valaki, ám a 17. század még mentes volt az efféle kihívásoktól, így akár észrevétlen is maradhatott Huygens látáshibája. Azonban, ha enyhe fokú rövidlátása miatt nem is érezte szükségét a szemüvegnek a mindennapokban, a távcső tervezésekor már automatikusan beszámíthatta ezt is a szerkezet optikai tulajdonságaiba. Pietrow szerint ez azt is megmagyarázza, hogy miért is nem tudta Huygens igazán jobbá tenni a távcsöveit. Ha a saját látáshibájával korrigált távcsöveket állított elő, ez azt is indokolhatja, hogy ezek az eszközök miért nem váltak népszerűvé soha mások körében.