Ellustul és királynői szárnyakat növeszt a génmutációt hordozó hangya

A legtöbb hangya rengeteg szorgos dolgozóból álló családokban folyamatosan munkálkodik valamin, élelmet gyűjt, alagutat épít, utódokat gondoz, királynőt etet. Vannak azonban olyan (igen ritka) hangyafajok, amelyek nagyon ellustultak, dolgozók nélküli paraziták, amelyek gyakorlatilag csak királynőből állnak, s az őket ellátó – idegen – dolgozók nélkül elpusztulnak. E faj egyedei behatolnak egy-egy rokon faj kolóniájába, ott kis létszámban vígan és dologtalanul éldegélnek, és utódaik is békében felnőhetnek. Egész eddig azt gondolták e hangyákról a szakemberek, hogy egy sor különleges, és egyedi mutáció révén jutottak el ebbe az állapotba, ám most, egy újonnan, a Current Biology folyóiratban közzé tett kutatási eredmény alapján új elmélet született. A kutatásról a Rockefeller Egyetem számolt be.

A délkelet-ázsiai Biró-földihangya (Ooceraea biroi) nevű fajnak nincsenek királynői, a kolónia kizárólag „dolgozókból” áll, akik ciklikusan, szűznemzéssel szaporodnak, s kizárólag más hangyákkal táplálkoznak. Ehhez csapatosan lerohannak egy-egy (más fajba tartozó) hangyakolóniát, és onnan rabolnak élelemként másik hangyákat. A kutatók most azt fedezték fel, hogy e hangyafajban időről időre megjelennek királynői tulajdonságokat hordozó mutáns, parazita egyedek.

Waring Trible, a kutatás vezetője elmondta: „Ezek a mutánsok olyanok, mintha az előfutárai lennének a parazita fajoknak.” A kutatók szerint így jöhettek létre a parazita fajok.

A mintegy 15 ezer ismert hangyafajból alig 400 a hasonló elvű parazita faj, amelynek tagjai egy másik hangyafaj kolóniájában nőnek fel, majd azt elhagyva kerítenek egy hímet, párzanak, és végül vagy a szülő kolóniába térnek vissza lerakni petéiket, vagy keresnek maguknak egy hasonlót. Erre úgy képesek, hogy leutánozzák a „gazda” hangyafaj illatanyagait (hasonlóan azokhoz a lepkékhez, amelyek szintén hangyabolyokban neveltetik fel hernyóikat), és így észrevétlenül elvegyülhetnek a tömegben. Egyik faj ezt úgy éri el, hogy a bolyon kívül elcsíp néhány egyedet, azokat végignyalogatja, majd saját magára keni a róluk lenyalt feromonokat. No de egész eddig nem volt világos, miként alakult ki ez a lehetőség, a Biró-földihangyák közt spontán megjelent mutánsok viszont válasszal kecsegtették a kutatókat. A királynői tulajdonságok közt volt az is, hogy az egyednek szárnyai fejlődtek, így könnyű volt őket észrevenni a bolyban (még akkor is, ha a szárnyakat már levetették, a helyük jellemző módon észrevehető maradt). Ezek az egyedek nagyobb szeműek, nagyobb petefészkűek is voltak, ráadásul egyáltalában nem fűlött a foguk a munkához.

A kutatók génelemzésekkel arra jutottak, hogy e mutáns, királynőszerű hangyák egyetlen „szupergénnel” rendelkeznek, a szupergén gyakorlatilag egy kb. 200 egyedi génből álló együttműködő sorozat, amely a hormonszabályozásban játszik szerepet. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag bármely fajban létrejöhet akár egyetlen lépéssel is egy új, parazita hangyafaj. Ez a genetikai módszer egyúttal a hangyacsaládokban kialakuló különböző kasztok kialakulását is jelezheti. A kasztokra jellemző külső tulajdonságok már a hangya lárvakorában kialakulnak, vagyis például ekkor válik hatalmas rágókkal felszerelt, a dolgozóknál nagyobb termetűvé a családot védelmező „katona”, de ugyanekkor jönnek létre a dolgozók is, vagy a királynők. A kutatók úgy vélik, a hangyakasztok kialakulásának megértése hordozza annak a kulcsát is, hogy megtudjuk, miként maradnak azonosak a testrészek arányai akár az embernél, akár más fajoknál.