A sorsanalízis és egy különleges teszt megalkotója

Apja szegény cipész, a Talmudot tanulmányozó segédrabbi volt, analfabéta anyját korán elvesztette. Apjának két házasságából tizenkét gyermeke született, közülük Szondi Lipót volt a legfiatalabb. A családban szlovákul és németül beszéltek, magyarul csak 1898-as Pestre költözésük után tanultak meg. Lipót testvérei támogatásával 1911-ben fejezte be a gimnáziumot (nevét ekkor magyarosította Sonnenscheinról Szondira), majd az orvosi egyetemen tanult tovább. Tanulmányait félbeszakította az első világháború, amelyben szanitécként, később csapatorvosként szolgált.

A háború után lediplomázott, pályakezdőként az Apponyi Poliklinikán és a Gyógypedagógiai Főiskolán Ranschburg Pál, a kísérleti lélektan magyarországi megalapítója mellett dolgozott. A belső elválasztású mirigyekkel és a hormonrendszerrel foglalkozott, majd endokrinológus lett. Jómódú szülők serdülő gyermekeit kezelte, a negyvenes évekig kutatásaihoz magánrendelése biztosította az anyagi hátteret. 1926-ban megnősült, Péter fia irodalomtudós lett, az ő nevét viseli a berlini Freie Universität általa alapított összehasonlító irodalomtudományi intézet.

1927-től a Gyógypedagógiai Főiskolán a pszichopatológiát oktatta. Ő vezette a kór- és gyógytani kutatólaboratóriumot, ahol értelmi fogyatékosok, majd fiatal bűnözők pszichológiai és örökléstani vizsgálatát végezte, családfáik kutatásával alapozta meg sorsanalitikai elméletét. Gondolkodására nagy hatással voltak szépirodalmi olvasmányai (Dosztojevszkij, Stefan Zweig), az írók, illetve saját családjának története, amelyet igen alaposan tanulmányozott.

1936-tól egyre többet foglalkozott mélylélektannal és az öröklődés összefüggéseivel. Kidolgozta a sorselemzést és kísérleti ösztöndiagnosztikai módszerét, amely Szondi-teszt néven vált világszerte ismertté. Ezt ma már nem alkalmazzák a klinikai pszichiátriában, mert megállapításainak többségét nem igazolták a tudományos (főként genetikai) kutatások, viszont továbbra is használják a klinikai pszichológia, az igazságügyi orvostan, a pedagógiai pszichológia, a nevelési tanácsadás, a pályaválasztási tanácsadás területén.

Elméletének alapfeltevése, hogy az embert sorsdöntő választásaiban, döntéseiben lappangó ösztönadottságai irányítják, génjei mindenbe beleszólnak, barátait, szerelmeit, munkáját, de még betegségét és halálát is általuk választja. Szondi Freud egyéni és Jung kollektív tudattalanja között a tudattalan családi-örökléstani részére „talált rá”. Szerinte, ha felismertük magunkban az öröklött jellemvonásokat, ösztönöket, hajlamokat, lehetővé válik adottságaink magasabb szintű kiélése, ami mind az egyénnek, mind a társadalomnak hasznára lesz.
1937-ben jelent meg első sorspszichológiai közleménye, a Házasságok elemzése az Acta Psychologica című folyóiratban, kutatásának első korszaka 1944-ben zárult le. Ebben az időszakban tanítványa volt a lélektan szinte minden jelentős magyar művelője, köztük Benedek István, Binét Ágnes, György Júlia, Kardos Lajos, Kozmutza Flóra (Illyés Gyula felesége), Mérei Ferenc.
1941-ben a zsidótörvények miatt megfosztották katedrájától. A német megszállás után, 1944 júliusában a magyar zsidók deportálását szervező német Adolf Eichmann-nal folytatott tárgyalások eredményeként egy mentőakcióban elhagyhatta Magyarországot. Családjával egy bergen-belseni különleges lágerbe vitték, ahonnan az év decemberében kijutott Svájcba.

Zürichben telepedett le, 1959-ben megkapta a svájci állampolgárságot, tudományos munkája kiteljesedett, kialakult körülötte a Szondi-kör. A kísérleti ösztöndiagnosztika és a sorspszichológia elméletként, gyakorlatként és képzésként egyaránt intézményesedett: 1947-ben megalakította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget, 1958-ban létrejött a Sorspszichológiai Nemzetközi Kutatási Központ, 1969-ben egy gazdag betege adományából létrehozta a Szondi Intézetet, amelyet kilencvenéves koráig vezetett.

Svájcban több mint húsz jelentős műve jelent meg, köztük az ösztöndiagnosztikát és sorsanalízist összefoglaló ötkötetes munkája. Káin, a törvényszegő című 1969-es könyve az agresszív ösztönökről, az 1973-as Mózes, a törvényalkotó az ösztönök megfékezéséről szól. (Magyarországon mindkettőt 1987-ben adták ki.) 1980-ban az ösztönök széthúzásáról, széttartó tendenciáikról írt munkát, utolsó éveiben az ösztönök szintézise foglalkoztatta. Tudományos munkássága elismeréseként a párizsi Sorbonne és a Leuveni Egyetem is díszdoktorává avatta, számos egyetemen sorsanalitikai tanszékek létesültek, tanítványai világszerte terjesztették elméletét.

Szondi Lipót 1986. január 24-én, 92 éves korában halt meg a Zürichi-tó partján fekvő Küsnachtban, sírja a zürichi Fluntern temetőben található. Budapesten 1986 óta szobra áll, a Mosonyi utcában az egykor általa vezetett laboratórium helyén emléktáblát helyeztek el, szellemi hagyatékát idehaza az 1991-ben alapított Szondi Lipót Emlékalapítvány, külföldön a Nemzetközi Szondi Társaság ápolja.