Természetes szelekció véd a Chagas-kórtól

A Chagas-kórt egy Trypanosoma cruzi nevű parazita okozza, amelyet néhány, csak Amerikában honos vérszívó poloska terjeszt, és nemcsak az embert (mintegy 6 millió főt), hanem vagy 150-féle állatot is megbetegíthet. A betegség Mexikótól Patagóniáig bárhol előfordulhat. A fertőzést követő heveny időszak után a betegek mintegy harmada krónikussá válik, és számos súlyos tünetet mutatnak, a szívizomgyulladástól az emésztési zavarokig. A kór ellen védőoltás nincs, és a gyógyítása is rendkívül nehézkes. Legrégebbi nyomait 9000 éves chilei és perui múmiákban találták meg a kórokozónak (amely egyébként az afrikai álomkórt okozó rokona), Brazíliában 7000 évesek a legrégebbi, a fertőzés jeleit mutató emberi maradványok.

Amazónia őslakói körében azonban, amint az egy újonnan, a Science Advances folyóiratban megjelent kutatási eredményből kiderül, az évezredes együttélés során képesek voltak e parazita kórokozóval szemben ellenálló képességet kialakítani. Egy brazil vezetésű nemzetközi kutatócsoport eredetileg azt szerette volna felmérni, hogy a covidnak van-e valamiféle genetikai nyoma az amazóniai őslakosok körében, ezért több mint 50 népcsoporthoz tartozó, mintegy ezer fő genetikai anyagát vizsgálták át. Összehasonlították egyes amazóniai népek – mint például a kajapó – tagjainak genomját a velük közeli rokon, ám Közép-Amerikában élőkével, valamint számos távolabbi, kelet-ázsiai rokonéval. Olyan géneket, génmintázatokat kerestek, amelyek a természetes kiválasztódás által hagyott nyomokat viselték.

Három izgalmas gént találtak: a PPP3CA és a DYNC1I1 a Trypanosoma cruzi elleni immunválaszban, illetve a NOS1AP pedig a szúnyogcsípésekre adott testi reakciókban játszik szerepet. A kutatók ekkor döbbentek rá arra, hogy a Chagas-kór, annak ellenére, hogy elterjedt Brazíliában és helyi járványok okozója, valamiért Amazónia őslakos lakói körében elég ritka, holott a kórokozót terjesztő vérszívó poloska gyakori. Az immunitásban szerepet játszó génváltozatok ott terjedtek el, ahol a fertőzés maga is.

A kutatók laborban tenyésztett emberi szívizomsejteket fertőztek meg a Chagas-kór parazitájával, s amely sejttenyészetek hordozták a PPP3CA génváltozatot, azokban negyedével kevesebb volt a kórokozó a sejtekben, vagyis e gén valahogy a parazita sejtbe jutását gátolhatta.

A kutatók szerint a PPP3CA gén által kifejtett hatást fontos lenne mielőbb részleteiben feltárni, kideríteni, miként gátolja meg a parazita sejtekbe hatolását, mivel ez az információ a fertőzés gyógyításában is kulcsfontosságú lehet.