Csernobil kutyái

1986. április 26-án a csernobili atomerőműben robbanás történt, amelynek hatására Európa jelentős részére eljutott a légkörbe került radioaktív anyag. A helyszínt 30 kilométeres körzetben kiürítették, a lakosoknak azonnal távozniuk kellett, és nem vihették magukkal háziállataikat sem – így a kutyáikat sem. Ezeket a hátrahagyott állatokat pár nappal később célirányosan irtani kezdték, azzal a céllal, hogy ne vigyék tovább a radioaktív anyagokat a zónából, ám jó néhány kutya akkorra már elbújt, s megúszta, hogy lelövést. Őket később az erőmű és környezete megtisztításán dolgozók etették is. E kutyák utódai, sok százan, ma is az erőmű területén és környezetében élnek.

A régió vadállatait már évek óta tanulmányozták (az ukrajnai háború előtt), ám most először került sor nagy testű állatok, illetve háziállatok, mint a kóbor kutyák vizsgálatát célként kitűző kutatásra, az amerikai vezetésű nemzetközi csoport a Science Advances folyóirat hasábjain számolt be az eredményekről. Egy amerikai alapítvány néhány éve kezébe vette a kutyák sorsát, és finanszírozta azok állatorvosi ellátását, a helyszínen felállított ideiglenes állatklinikákon (pl. oltás, ivartalanítás), majd, miután kiderült, hogy az állatok java nem radioaktív, lehetőség nyílt örökbefogadásra is. Most az ő segítségükkel valósulhatott meg a vizsgálat.

A kutatók 2017-19. között 302 kutya genetikai vizsgálata segítségével feltárták a köztük fennálló rokoni kapcsolatokat, s kiderítették, hogy két genetikailag is különböző kutyapopuláció lakik a régióban: az egyik az erőmű területén és közvetlen környezetében (beleértve Pripjaty városát), a másik pedig Csernobil városában, az erőműtől 15 kilométerre. E kutyapopulációk ráadásul genetikailag különböznek a világ kóbor és fajtatiszta kutyáitól egyaránt, de még az ukrán kóboroktól is. Míg az erőműben élő kutyák legközelebbi rokonságát a különböző juhászkutyák adták, addig a Csernobil város kutyái közelebb álltak például a schnauzerekhez, pinscherekhez. A két csoport közti különbség abban is megmutatkozott, hogy míg a juhász-örökség igen ősinek tűnik, addig a pinscher örökség nagyon is friss, valószínűleg a területre nemrégiben visszaköltözők kutyáinak köszönhető.

Az erőműnél élő kutyák nem hagyták el a környéket, vagyis nem kóboroltak el innen s nem vitték magukkal a radioaktív szennyeződést, amitől a hatóságok féltek a baleset idején. A városban élő kutyák ugyanúgy helyben maradtak – a két, egymástól alig 15 kilométerre élő populáció sem keveredett egymással.

A csernobili kutyák egymással szoros és összetett rokoni kapcsolatban álltak, a legtöbb egyed az azonosított 15 közül a 10 legnagyobb család valamelyikéhez tartozott. A vizsgált állatok 70 százaléka esetében sikeresen azonosították a családi kötelékeket!

A rokoni szálakat és az egyes populációk múltját feltáró vizsgálat csak az első lépés. Ez jelenti az alapot ahhoz, hogy jól megtervezhessék majd azokat a felméréseket, amelyekben a kutyákat évtizedekig érő radioaktivitás hatásait keresik meg. Mivel az erőmű környezetének radioaktivitása a katasztrófa óta folyamatosan regisztrált, így a majdan feltárandó genetikai változásokat, összefüggéseket is hozzárendelhetik az egyes helyeken tapasztalt sugárzáshoz. Ezek a jövőbeli vizsgálatok pedig segítséget adnak ahhoz, hogy megértsük, miként lehet túlélni a sugárzást.