1800 éves szupernóva, mai csillagköd

Időszámításunk szerint 185-ben kínai csillagászok egy vendégcsillagot pillantottak meg az általuk Nanmen néven ismert csillagképben, ez az égi régió jelenleg a Kentaurhoz tartozik. A vendégcsillagot hónapokon keresztül lehetett látni, és feltehetőleg ez az egyik legkorábbi szupernóva, amelyet feljegyzett az emberiség. (Kínában a csillagászok állami alkalmazottak voltak, és minden jeles dolgot fel kellett jegyezniük, ezek aztán részint bekerültek a különböző császári krónikákba.) A feljegyzésben szerepelt, hogy a csillag először igen fényes, a becslések szerint -8 magnitúdós volt (ez egy holdsarló fényességének felel meg) színesen szcintillált, vagyis reszketett a fénye, majd pedig fokozatosan, hosszú hónapokat követően elhalványult.

A szupernóva maradványa ma egy RCW 86 nevű, csak távcsővel megfigyelhető csillagköd, amely tőlünk 8000 fényév távolságban található. Mivel a déli féltekén van, Európából nem látható, ahogy a felfényesedő vendégcsillag se látszott, bár vannak olyan elképzelések, hogy alexandriai csillagászok esetleg mégis láthatták a szupernóvát.

A NOIRLab chilei Cerro Tololóban álló Victor M. Blanco 4 méteres teleszkópjára applikált Dark Energy Camera jóvoltából született új felvételt tett közzé. A vörös árnyalatú ködösség, úgy tűnik, egy pontból távozó gázokból áll, amelyek hasonló alakot öltenek, mint egy kipukkadt léggömb.

Ma már bizonyosak vagyunk abban, hogy a 185-ös kínai szupernóva e ködösséget, az RCW 86-ot hagyta maga után, ám a szupernóvákról alkotott ismereteink sokat változtak. Korábban úgy vélték a szakemberek, hogy legalább 10 ezer év kell ahhoz, hogy egy klasszikus, összeomló magú csillagból létrejövő szupernóvát követően hasonló távolságra jusson a belőle kirobbant anyag. A kérdéses ködösség pedig 1800 éves, vagyis jóval fiatalabb. Azonban 2006-ban egy kutatás arra az eredményre jutott, hogy e nagy méret az anyag terjedésének hatalmas sebességéhez köthető, és mégis csak a kínai szupernóva lehetett a „ludas” a köd kialakulásában. Az, hogy a terjedési sebességét minek is köszönhette, csak akkor derült ki, amikor röntgen tartományú vizsgálatok nagy mennyiségű vas jelenlétét mutatták ki – ez ugyanis arra utalt, hogy a szupernóva, amelyet a kínai csillagászok feljegyeztek, az Ia típusúak közé tartozott.

A szupernóval maradványa röntgen tartományban. A kék a nagyobb energiájú, a sárga a kisebb energiájú röntgensugárzást jelzi.

Forrás: Sjors Broersen

Az Ia típusú szupernóva nem egy egyszerűen összeroskadó csillagból jön létre. Ehhez két csillag szükséges, amelyek egymás körül keringenek, s az egyikük egy fehér törpe, amely anyagot csen a másik csillagtól, és egyre hízik. Amint elért egy kritikus tömeget a fehér törpe, ez fog felrobbanni, és ultra gyors, 5-20 ezer kilométer per másodperces sebességgel távozó lökéshullámot indít útnak a robbanása. E szupernóvák rendkívül fényesek is, így biztosan elkápráztatták a korabeli csillagászokat.

Az újonnan született felvétel további részleteket árul majd el a szakembereknek azokról a körülményekről, amelyben a ködösség létrejött és mai méretére tágult.