Mennyire tükrözi a valóságot, amit a természetfilmeken látunk?
A filmek legtöbbször egy idealizált, érintetlen, embermentes környezetet mutatnak be, a valóság azonban sajnos távolról sem ilyen tiszta.
A természetfilmek hatalmas tömegének óriási lehetősége van abban, hogy az emberek gondolkodását formálva felhívja a figyelmet bolygónk sérülékeny élővilágára. Azonban úgy tűnik, nem igazán sikerül ezt elérni, és nem biztos, hogy a közönség a hibás benne.
A Cambridge-i Egyetem kutatói vizsgálták meg, mennyire tükrözi a valóságot az egyre népszerűbb természetfilmek tartalma, a People and Nature szakfolyóiratban pedig az eredményeiket is publikálták. A kutatás során online elérhető természet-dokumentumfilmeket vizsgáltak meg, 1918-tól 2021-ig, és meghatározott korszakok szerint egyenlő számban, összesen 105 filmet elemeztek. Felmérték a fajokat, az élőhelytípusokat, és azt, hogy volt-e a filmnek valamiféle természetvédelmi üzenete. Bár kiderült, hogy sokszínű képet mutatnak be és egyre nagyobb hangsúlyt kap a természetvédelem, a helyzet távolról sem nevezhető rózsásnak.
Igencsak aránytalan módon említették a különféle állatcsoportokat, például a gerinctelenek összesen e filmek 18 százalékában kerültek elő valamilyen formában, a gerincesek 81 százalékban, a madarak és az emlősök a filmek több mint felében. Ez azért probléma, mert a valóságban a gerinctelen állatok teszik ki az élővilágunk elsöprő többségét, a gerincesek csupán az ismert fajok 3,4 százalékát jelentik. A növényeket szinte alig-alig említették, s ez a teljes időszakra végig igaz volt.
Azzal, hogy bizonyos állatok felé terelik az emberek figyelmét e filmek, azt is elérik, hogy a többit elhanyagoljuk. Nyilvánvaló érdeke a filmkészítőnek, hogy az ember számára ismerős fajokat mutasson, ezekkel lehet ugyanis vonzani a nézőket, de emiatt úgy tűnik, minden rendben van a természetben körülöttünk.
Az élőhelyek tekintetében is hiányzott az egyensúly: a szárazföldön az esőerdők, a vízben pedig a mélytengerek vezettek, mintha csak más élőhelyek – például füves puszták vagy mocsarak – nem is léteznének.
Az 1980-as évek előtt egy filmnek se volt természetvédelmi üzenete, az elmúlt évtizedben azonban 47 százalékuk épített erre a témára. Az emberi hatásokat mindössze az 1970 utáni filmek 22 százaléka említette, s ezekben is az állatok kizsákmányolása szerepelt legtöbbször.
A kutatók szerint a filmkészítőknek sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy bolygónkat a maga teljességében mutassák be, mind az állat- és növényfajok, mint a különféle élőhelyek formájában. Míg korábban sokan éltek a természet közelében, mára az emberek hatalmas tömegei teljesen elszakadtak a természettől, s városlakókként egyedüli lehetőségük azt megismerni ezekben a filmekben rejlik.