Focisták és a demencia

A The Lancet orvosi szakfolyóiratban látott napvilágot az a kutatási eredmény, amelyet a Karinthy óta itthon is jól ismert Karolinska Intézet svéd szakemberei jegyeztek. A sportolók sok esetben vannak különleges sérüléseknek, vagy sérüléssel nem járó, de folyamatos erőhatásoknak kitéve, amelyek a későbbi életüket befolyásolják. Különösen sok aggodalom övezi a focisták fejelés miatti mikrosérüléseit, ez vezette most is a vizsgálatokat. A sportolók biztonsága érdekében ezeket a hatásokat muszáj alaposabban megismerni, egy ilyen kutatást végeztek el a svéd szakemberek.

1924-2019 közt a svéd első osztályban játszó férfi focisták egészségügyi adatait hasonlították össze egy hasonló időszakban élő, 50 ezer fős, nem sportember tömegével. A szigorú szűréseket követően 6007 focista (köztük 537 kapus) adatait tudták feldolgozni a kutatásban.

Az elemzések során különböző idegrendszeri károsodással járó betegségeket vizsgáltak, mint pl. a demenciával járó Alzheimer-kór, vagy a Parkinson-kór, illetve számos a mozgást befolyásoló idegrendszeri zavar. Összehasonlították a mezőnyjátékosok és a kapusok eseteit, a „civil” lakosságéval.

Az eredmények szerint 1,5-szer nagyobb eséllyel lett egy mezőnyjátékosnak valamilyen demenciával járó idegrendszeri betegsége, mint a civileknek, a kapusok esetében egészen kicsi (mérési szempontból elhanyagolható) volt a többlet.

Bár a focisták általános egészségügyi állapota jobb és hosszabb ideig is élnek az átlag civilnél, az általánosan megfigyelhető előny, amely szerint a fizikai aktivitás csökkenti a demencia esélyeit is, az ó esetükben a fejelések miatt nem érvényes. A kutatók hozzátették, hogy mivel a vizsgált alanyok igen nagy része még él és nem is túl idős, ez az arány tovább romolhat még életük végéig. Azonban azt is megjegyezték, hogy sok, ma még fiatal játékos esetében előfordulhat, hogy kevésbé érinti őket e betegségcsoport, annak köszönhetően, hogy néhány évtizede a bőrből készült labdák helyett szintetikus anyagút használnak, ez utóbbi pedig nem szívja magába a vizet, így nem olyan nehéz, és nem fejt ki akkora erőhatást a fejelés során.

A fejelés és az agyrázkódás kapcsolatát már számos kutatás megállapította, és nem ez a svéd az első, amelyben a hosszabb távú idegrendszeri elváltozásokra hívják fel a figyelmet.