Tájsebek kijavítása gyeprekonstrukcióval
Az Ökológiai Kutatóközpont kutatói kimutatták a gyeprekonstrukció alkalmasságát az emberi tevékenység nyomán létrejött tájsebek kijavítására
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport tagjai több éven keresztül nyomon követték mesterségesen létrehozott gyepparcellák dinamikáját. (A gyep szó a köznyelvben a házi kertek, sportpályák egyenfüvét jelenti, botanikai, ökológiai szóhasználatban viszont azokat a rendkívül fajgazdag gyepes növénytársulásokat, amelyekkel a pusztákon, vagy napos domboldalakon találkozhatunk – a kutatásban is ez utóbbiról van szó.) A kutatók rámutattak, hogy a gyeprekonstrukció korai fázisaiban befektetett nagyobb munkamennyiség megtérül, és sikeresebb végkimenetelhez vezet. Füvek és gyepi kísérőfajok egyidejű vetésével ugyanis fajgazdag, gyomszegény közösség alakítható ki a felhagyott területeken. A kutatók a vizsgálatban arra keresték a választ, hogy a magkeverékek fő komponenseinek – a füveknek és a kétszikűeknek – a vetését hogyan érdemes időzíteni a legsikeresebb kísérőfaj megtelepedésének biztosítása és a sikeres gyomvisszaszorítás érdekében. Az eredményeiket bemutató tanulmány a Scientific Reports folyóiratban jelent meg.
Mint ahogy a rekonstrukciós munkák mindig valaminek a helyreállítására irányulnak, úgy a gyeprekonstrukciók a gyepi élőhelyek és közösségek visszaállítását célozzák. Sok esetben az eredeti élőhely és közösség már nem állítható vissza teljes mértékben, de az emberi tevékenység nyomán létrejött tájsebek kijavítására a gyeprekonstrukció még így is alkalmas lehet.
Az eljárásnak köszönhetően nemcsak újra gyönyörködhetünk a változatos közösségekben, hanem az ezek által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások is újra elérhetővé válnak, például a takarmány az állatoknak, mézelő területek a méheknek, a talajfelszín védelme, a szénmegkötés.
Magvetéses gyeprekonstrukció során a vetett fajok kiválasztásának, a magvetés időzítésének, az elvetett magok mennyiségének és arányának mind döntő szerepe van a sikeres rekonstrukcióban.
„A gyepek mátrixát a fűfélék képezik. Korábbi kutatások rávilágítottak arra, hogy a fűmagkeverék vetése gyors eredményekkel jár, ugyanis a füvek pár év alatt képesek zárt gyeptakarót létrehozni és a gyomosodást meggátolni. Ezért is élvez a tájléptékű gyeprekonstrukciók során prioritást a fűmagkeverékek vetése. Ennek azonban megvan a hátránya is, ugyanis a kialakuló gyep fajszegény lesz, az erősen kompetitív füvek pedig megnehezítik más fajok betelepedését” – ismertette Kiss Réka, az ÖK tudományos munkatársa, a tanulmány első szerzője.
A fajgazdag gyepek visszaállításának elősegítésére a sokszínű összetételű magkeverékek alkalmasak, azonban ezek előállítása nagyobb erőfeszítést igényel – több faj nagy mennyiségű, jó minőségű magjának beszerzése szükséges –, és az eredmény sem garantált. Emiatt ezt az eljárást ritkábban alkalmazzák a gyeprekonstrukciók korai fázisaiban. Azonban a kísérőfajok bevitelére előbb-utóbb szükség lesz, és a rekonstrukció későbbi fázisaiban a kialakult fajszegény, zárt gyepekben a kísérőfajok megtelepítése további erőfeszítésekkel és többletmunkával jár.
„Arra voltunk kíváncsiak, hogy ha nem együtt vetjük a füveket és a kétszikűeket, mekkora az az időablak, amikor még a legkisebb erőfeszítéssel a legnagyobb sikert érhetjük el. A vizsgálat elején egy frissen felhagyott parlagon 36 parcellát hoztunk létre, amelyekbe vagy kizárólag fűmagot, vagy kizárólag fajgazdag magkeveréket (20 faj), vagy a kettőt együtt vetettük. A kombinált eljárás alkalmazásánál a fűmagkeverék vetését vagy azonnal, vagy 1, 2, illetve 3 év késéssel követte a fajgazdag magkeverék vetése” – magyarázta Kiss Réka.
A többéves adatgyűjtés eredményei azt mutatták, hogy a legjobb megoldás az volt, amikor a fűmagvetés egyszerre történt a többi faj vetésével. Ezekben a parcellákban volt a legnagyobb a kialakított gyepek fajgazdagsága, itt volt a legkisebb a gyomosodás mértéke, és itt telepedtek meg a legsikeresebben a kísérőfajok. Ez bizonyult tehát a leginkább költségkímélő és leghatékonyabb módszernek a vizsgált lehetőségek közül. Ha azonban egyidejű vetésre nincs lehetőség, a fajgazdag magkeverék egy évvel későbbi vetése még mindig eredményes lehet. Két év után azonban a füvek olyan előnyre tesznek szert, amit a kísérő fajok nehezen tudnak áthidalni segítség nélkül, azaz sikeres megtelepítésük a későbbi fázisokban újabb aktív beavatkozásokat igényel.