A szeme se állt jól, mégis kiváló vadász lehetett

A 3 millió évvel ezelőtt élt erszényes kardfogú szemének elhelyezkedése ellenére is jól láthatott.

Hatalmas szemfogai voltak annak, a Thylacosmilus atrox nevű állatnak, amely Dél-Amerikában élt, az ottani erszényesek egykori képviselőjeként, azonban ezekhez az óriási fogakhoz különös alakú koponya is járt. Ennek hatására az állat szemei a feje oldalára tolódtak – szemben a ragadozóktól megszokott, előre tekintő szemekkel. A szemek elhelyezkedése befolyásolja azt, hogy az adott állatnak mennyire jó a térlátása, s a ragadozók esetében az előre tekintő szem kiváló térlátással párosul, ennek köszönhetően képes az állat hajszálpontosan rávetni magát a zsákmányára.
Az erszényes kardfogú szemeinek elhelyezkedése miatt eddig úgy vélték, nagyon rossz térlátása lehetett, a két szem látótere közt csak egészen kevés átfedéssel. Felmerült hát, hogy vajon miként tudta ez az állat elfogni zsákmányait, a legalább 70 százalékban húsból álló étrendjéhez?
Egy nemzetközi kutatócsoport a Communications Biology folyóiratban számolt be arról a kutatásról, amelyben igyekeztek feltárni a választ, a kutatást az Amerikai Természettudományi Múzeum ismertette.
A kutatók CT-vizsgálatok segítségével 3D modellt készítettek az állat koponyájáról, a szemüregek elhelyezkedéséről és állásáról, s mellette számos kihalt és ma élő emlőséről is, amelyek látását ezek alapján összevetették.
A látás milyensége nemcsak a szemek koponyán belüli elhelyezkedésén múlik, hanem azon is, hogy a szemüregen belül hol és hogyan állnak. A vizsgálatok szerint a Thylacosmilus szemei ugyan nem a koponya legideálisabb helyén voltak, ám a szemüregből kissé előredülledtek, s ennek hatására nagyobb lett a két szem által közösen belátott terület. Így nagyjából 70 százalék átfedés volt a két szem látótere közt, ez pedig már lehetővé tette a megfelelő térlátást, s ezzel a sikeres vadászatot.
Egy érdekes, másféle típusú alkalmazkodást is mutattak a vizsgálatok az állat szemeinél. Számos emlősnek, köztük főemlősöknek van egy kis oldalsó csontrétege, amely a szemüreget elzárja a közelében lévő rágóizmok helyétől, az erszényes kardfogú eltolódott szemüregei hasonló védő csontréteget kaptak. Ez a tulajdonság – az állat kardfogai mellett – szintén a konvergens evolúció eredményeként alakult ki.
Habár az állat különc koponyája egészen másképp fest, mint azt az átlag emlős ragadozóktól megszokhattuk, az evolúciója során olyan tulajdonságokra tett szert az erszényes kardfogú, amelyek kompenzálták a „normális” felépítésű koponya hiányáért.
Mindemellett érdemes megjegyezni, hogy a Thylacosmilus atrox esetében néhány éve egy kutatócsoport arra jutott, hogy ez az állat nem egyszerűen egy a kardfogú macska erszényes mása volt. A fogainak kopásmintázata szerint lágy élelmet fogyaszthatott, a kutatók arra jutottak arra jutottak, hogy a kardfogait nem vadászatra, hanem dögök felhasítására használhatta, hogy a belsőségekhez hozzáférjen.
Akárhogy is volt, a most elvégzett vizsgálatok szerint a látásán biztosan nem múlt, hogy tudott-e vadászni.