Halad az ExoMars európai marsjáró programja

A Rosalind Franklin nevű marsjárót az ESA – Roszkozmosz együttműködésében kellett volna a vörös bolygóra juttatni és üzemeltetni, ám Ukrajna lerohanása miatt befejeződött a kapcsolat az ESA és az orosz űrhivatal közt. Mivel ez utóbbi szállította volna azt a platformot, amelyen a rover a Mars felszínére ereszkedett volna, így gyakorlatilag ennek a teljes tervezését és építését átvette az Európai Űrhivatal. Az eleve késésben lévő projekt így ugyan kissé tovább csúszik, de legalább nem függ politikai hatásoktól, a tervek szerint legkorábban 2028 őszén indulhat útnak majd a marsjáró.

Nagyjából 3-4 év megépíteni magát a leszállóegységet, a teszteléseket követően a 2028-as indulás után 2 évi út kell ahhoz, hogy a Marsra érkezzen a rover. Ugyan képesek lennénk rövidebb idő alatt is eljuttatni a rovert, ám akkor beletrafálna a marsi globális porviharok időszakába, ami jelentősen csökkentené az esélyeit.

A Rosalind Franklin rendelkezik egy „ikertestvérrel” is, amelyen a technológiai teszteket végzik, így például a rover fúróberendezéséét is. Az Amalia nevű „iker” Olaszországban végzett próbafúrásokat, 1,7 méteres mélységbe jutva, és mintákat is gyűjtött.

A jelenleg ultra tiszta laborban tárolt Rosalind Franklin olyan mozgó laboratórium lesz, amely az életnyomok után kutat majd. Hasonlóan gyűjti majd a mintáit, mint a NASA Perseverance rovere, ám ezeket nem a felszínről, hanem a talaj mélyéből emeli ki. Ez az életnyomok kutatása szempontjából előnyösebb, hisz így védett helyről eredő mintákat elemezhet majd a rover fedélzeti laborja.

A rover az Oxia Planum nevű síkságon landol majd, e helyszínen agyagos kőzetek bukkannak a felszínre, ez pedig egykori víz jelenlétéről tanúskodik. E kőzetek kora 3,8 milliárd évre becsült, ekkor pedig a mainál kedvezőbbek voltak a vörös bolygón az élethez a körülmények. Ha volt élet, akkor annak a Rosalind Franklin akár meg is találhatja majd a nyomait.