A természet szolgáltatásai és az érem másik oldala

2023.03.28.Bajomi Bálint

National Geographic Magyarország

Lövei Gábor magyar kutató, a dániai Aarhusi Egyetem munkatársa az Azori-szigeteken kutatja a természet szolgáltatásait. Vajon mi felett siklik el a legtöbb kutató, amit ő figyelembe vesz?

A Portugáliához tartozó Azori-szigeteken végeztek egy kutatást. Pontosan hol fekszik ez a terület?
Az Azori-szigetek egy geológiailag fiatal szigetcsoport, amely 9 szigetből áll. Az Atlanti-óceánnak majdnem a közepén található, egy kicsit közelebb van az európai kontinenshez. Eredeti élővilága az izoláció miatt nagyon speciális volt. Ezt – legalábbis a nagyobb szigeteken – gyakorlatilag már kiirtották. Azokon a területeken, amelyek megközelíthetőek, elérhetőek voltak, a mezőgazdaság vette át a Laurissilva nevű speciális erdő helyét. Terceirán, ahol a vizsgálatokat végeztük, javarészt legelők találhatók, és a sziget mezőgazdaságában a tejgazdálkodás a legfontosabb. Jelentős a gyümölcstermesztés, és van egy picike borvidéke is, amit a művelés módja miatt világörökséggé nyilvánítottak. Az erős tengeri szelek miatt védeni kell a szőlőnövényt, és vulkáni kövekből falakat raknak, a szőlő pedig szó szerint a földön kúszik. Nem is engedik fölfele nőni, mert az erős sós szél megölné a növényeket. Ez volt az egyik élőhely, ahol vizsgálódtunk.

Milyen kutatásokat végeztek?
Ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz kapcsolódó agroökológiai vizsgálatokat végzünk, hét ökológiai folyamat egyidejű számszerűsítésére, kvantifikálására törekedve. Azzal próbálkoztunk, hogy olyan módszereket dolgozunk ki, amelyekkel az ökológiai folyamatok intenzitását konkrétan tudjuk mérni. A természetes ökológiai folyamatok nagyon sok olyan hasznot hoznak az emberiségnek, ami tulajdonképpen létszükséglet: ezek között van a tiszta víz, a termékeny talaj, a megporzás, a kártevők természetes ellenségeinek a tevékenysége. Mindennek a szolgáltatója direkt vagy indirekt módon a biológiai sokféleség, a biodiverzitás. Mivel ez utóbbi csökkenőben van, erős az aggodalom, hogy az ebből származó előnyök is csökkenni fognak. Szélsőséges esetben, hogyha például a rovarok és más állatok által végzett megporzás eltűnik, vagy drasztikusan csökken, akkor a termesztett növényeknek mintegy 80 százalékával problémánk lesz, mert akkor ezek egyszerűen nem adnak majd elég termést. Az ökoszisztéma-szolgáltatásokat néhány éve már egy kormányközi tanácsadó szervezet, az IPBES is követi, hasonlóan a klímaváltozásról jelentő IPCC-hez.

Mi a kutatás céljai?
Két dolgot tűztünk ki célként. Az egyik az, hogy ökológiai funkciót, nem szerkezetet mérünk. A hagyományos módszerek, részben a rendelkezésre álló ökológiai módszerkészlet miatt az élőlények egyedsűrűség-változásait vizsgálják, és ebből próbálnak következtetni a funkcionális eredményre. Ez jó néhány esetben félrevezet. Ha például egy hasznos rovarnak az egyedsűrűsége a kétszeresére nő, akkor a következtetés az, hogy az ilyen rovar által végzett funkciónak az intenzitása is kétszeresére nő. Ez nem mindig van így. Vegyük példának a ragadozó rovarokat. Ha kétszeres lesz a futóbogarak egyedsűrűsége, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy akkor ők kétszer annyi levéltetűt esznek meg, mert elkezdhetnek pókokat is enni, az meg egy káros folyamat.
Tehát az egyedsűrűség változásából nem lehet egyértelműen a funkcionális változásra következtetni. Ezért alkalmazunk olyan módszereket, amelyekkel direkt tudjuk mérni ezeknek a folyamatoknak az intenzitását. Ez a másik módszertani újításunk.
Tehát ahelyett, hogy a szerkezeti változókat, egyedsűrűséget, fajszámot, diverzitást néznénk, azt mérjük direktben, hogy a funkciónak milyen intenzitása van. Ezt most már hét funkcióra dolgoztuk ki, és az Azori-szigeteken próbáltuk ki először ezeket a módszereket így együtt.

A másik célkitűzésünk, hogy a biodiverzitásnak nemcsak a hasznait, hanem a kárait is értékeljük. Az ökoszisztéma-szolgáltatás koncepció miatt a hasznos funkciók vizsgálata domináns. Ez egy kicsit hiányos képet ad, mert ugyanezen élőlényeknek a tevékenysége káros is lehet. Hogyha egy növényevő rovar egy gyomot fogyaszt el, akkor az nekünk jó, tehát az eredménye hasznos, és ökoszisztéma-szolgáltatásnak tekintjük. De hogyha ugyanaz a rovarfaj egy termesztett növényt kezd enni, akkor az káros. Tehát az éremnek két oldala van, és eddig főként csak az egyik oldalát vizsgálták. Ez egyoldalúvá teszi, de alá is áshatja a biodiverzitás-védelmi erőfeszítéseket, mert a kételkedők mondhatják, hogy ez tulajdonképpen egy lobbikoncepció. Mondhatják, hogy a valódi cél a biológiai sokféleség megőrzése, és a hasznos funkciók emlegetését csak ürügyként használjuk fel erre. Tulajdonképpen az okozott károkat nem tekintjük át. Mi mindezt szeretnénk egy kicsit kiegyensúlyozni azzal, hogy mind a kettőt mérjük.

Kérem, mondjon néhány példát arra, hogy konkrétan mit mérnek, hogyan folynak ezek a vizsgálatok!
A megporzás eredményességét, az intenzitását például hagyományosan úgy szokták nézni, hogy egy virágos folt mellett regisztrálják, hány és milyen viráglátogató rovar fordult meg ott, majd ebből próbálnak a megporzás mértékére következtetni. Mi kitettünk egy szamócanövényt, adott számú virággal, az kinn volt két hétig, utána megnéztük, hogy a kifejlődő gyümölcsökben hány érett mag volt. Tehát konkréten a beporzás eredményét vizsgáltuk ahelyett, hogy azt számoltuk volna, hogy hány rovar látogatta a virágot.

Egy másik példa a ragadozás: szobrászgyurmából készült zöld színű műhernyókat ragasztottunk ki különböző helyekre. A ragadozók ezt nagyon gyakran zsákmánynak nézik, megpróbálják megtámadni, beleharapnak, de nem tudják elvinni. Ezek a harapásnyomok ott maradnak a gyurmán, ebből lehet következtetni, hogy hány és milyen ragadozó támadta meg ezeket. Tehát konkrétan a ragadozás intenzitását tudjuk mérni. Hasonló megközelítéssel hét ilyen funkciót mérhetünk.

Milyen eredményei voltak az Azori-szigeteki vizsgálatoknak?
Az egyik az, hogy az éjjeli, illetve a nappali ragadozás mértéke az őshonos erdei élőhelyen illetve a művelt területeken különböző volt. Az őshonos erdei élőhelyen éjjel volt erősebb a ragadozás, a művelt területeken, kukoricaföldön vagy gyümölcsösben pedig nappal. A szőlőben magasabb volt a megporzás mértéke, mint a gyümölcsösben, vélhetően azért, mert a szőlőben sokkal kevesebb virág van és rövidebb ideig nyílnak, mint a gyümölcsösben. De az világos, hogy az előhely-átalakítással nem jár minden funkció növekedése és csökkenése sem. Voltak olyan funkciók, amik az eredeti őshonos élőhelyen magasabbak voltak, és voltak olyanok, például a fitofágia, tehát a növényevés, amelyek a megművelt területen voltak magasabbak. Ezek a részben módszerfejlesztési, részben koncepcionális újítások más országokban is jól alkalmazhatók. Most hasonló kutatásokat kezdtünk a debreceni Anthropocén Ökológiai Kutatócsoporttal a tokaji borvidéken.

#ökoszisztéma-szolgáltatás