Emiatt fúj a galaktikus szél

Az NGC 253 egy, a Tejútrendszerhez hasonló spirálgalaxis, mivel a Szobrász (Sculptor) csillagképben található, ezért a Sculptor-galaxis nevet is gyakran használják rá a hétköznapi megnevezése során. A galaxis belsejében mintegy háromszor nagyobb ütemű csillagkeletkezés zajlik, mint a mi csillagvárosunkban, és e nagy léptékű csillagkeletkezés hatására jönnek létre a galaktikus szelek. Ahogy a földi szelek is képesek változásokat előidézni bolygónk környezetében és élővilágában, így a galaktikus szelek is befolyásolják azt, hogy mi történik egy galaxisban, a csillagok közt.

A NASA Chandra röntgen obszervatóriuma, amely egy röntgen tartományban működő űrteleszkóp, az NGC 253-ban kialakuló galaktikus szeleket vizsgálta. A csillagkeletkezéssel valóságos baby boom zajlik e galaxisban, amelynek következtében, az igen nagy tömegű csillagok szupernóvává válnak. Az ekkor kialakuló sok millió fokos hőmérsékletű, röntgen tartományban világító gázok alkotják a szelet, ami a galaxis központi régiója felől áramlik. Az ebben a galaktikus szélben mozgó anyag mennyisége évente kb. 2 milliószor akkora, mint a Föld tömege!

Igen fontos szakasz ez a csillagok életében, s az NGC 253 bepillantást enged ezekre a momentumokra. A csillagok által árasztott anyagáramlat (vagyis a csillagszél, amelyből galaktikus szél lesz) olyan elemekkel van teli, amelyek e csillagok mélyén jöttek létre, és például az élethez elengedhetetlenek. Ezekből, az intergalaktikus térbe, sok száz fényév távolságba kifújt elemekből aztán később újabb csillagok és bolygók jönnek majd létre, ezek biztosítják a csillagkeletkezés következő generációinak alapanyagát is.

A Chandra felvételei (a kompozit képen ez lilás rózsaszín) megmutatták, hogy kétféle irányba áramlik a galaktikus szél: a csillagváros síkjából felfelé és lefelé eső irányba. A galaktikus szél anyagsűrűsége s hőmérséklete egy kb. 800 fényév átmérőjű régióban a legnagyobb, majd fokozatosan csökken a távolsággal.

A megfigyelések ellentmondanak annak a korábbi elképzelésnek, amely szerint az efféle, heves csillagkeletkezéssel bíró galaxisok szelei gömb alakban távoznak. Sokkal közelebb áll a megfigyelt helyzet az újabb elmélethez, amely szerint gyűrűszerűen elhelyezkedő csillagcsoportokban zajlik a keletkezés, és ennek egy jobban fókuszált galaktikus szél az eredménye. Bár még mindig nem tökéletes a magyarázat a látott jelenség kapcsán, vagyis van még további tényező is, ami befolyásolja a galaktikus szél jelenségét.

A most végzett megfigyelések utalhatnak is rá, hogy mi ez: a forró csillagszél egy nagy adag hűvös gázzal is találkozik távozása során, s ennek hatására ő maga gyorsabban hűl a vártnál. Ha ezt az útban lévő hűvös gázt is beszámítják az elméletbe, akkor már meglehetősen közel járnak a valóságban megfigyeltekhez. A kutatásról a The Astrophysical Journal folyóiratban számoltak be a szakemberek.

A galaktikus szél elemi összetételét is megvizsgálták, és kiderült, hogy a benne lévő oxigén, neon, magnézium, szilícium, kén és vas úgy válik egyre ritkásabbá, ahogy a szél galaxis középpontjától egyre nagyobb távolságba jut. Érdekes módon egy másik közeli, szintén heves csillagkeletkezést mutató galaxis, az M82 esetében távolról sem volt ilyen gyors ezen elemek felhígulása.