Javul a vidéki gyerekek helyzete, de nem mindenütt rózsás így se

Egy új, globális felmérés szerint jelentősen csökken a városi és a vidéki gyerekek egészségi állapota közti különbség, számos helyen azonban még mindig súlyos a probléma.

Világszerte 200 országban, mintegy 71 millió gyerek és kamasz testmagasság és testtömeg adatait rögzítette 1500 orvos és kutató, városi és vidéki gyerekekét egyaránt, 1990-2020 között. A Nature folyóiratban közzé tett elemzésekből úgy tűnik, egyre kisebb a különbség a városban vagy vidéken élő gyerekek közt.
A városok rengeteg lehetőséggel szolgálnak a gyerekek számára, jobb oktatási, étkezési, sport és szabadidős tevékenységek állnak rendelkezésre, és jobb az egészségügyi ellátás is, mint vidéken, s emiatt a 20. században magasabbak és jobban tápláltak voltak a városi gyerekek, a legfejlettebb országoktól eltekintve mindenütt.
Az új kutatás, amelyről a londoni Imperial College számolt be, azt mutatta ki, hogy lecsökkent ez az előny, mégpedig annak köszönhetően, hogy a vidéki gyerekek növekedése kezdi utolérni a városiakét. Kiderült az is, hogy egyre inkább nőtt a vidéki gyerekek testtömegindexe (BMI). 1990-ben még a városiaké volt kissé magasabb, 2020-ban a városi gyerekeké nőtt ugyan jobban a legtöbb helyen, ám Afrika Szaharától délre eső részén és Dél-Ázsiában (vagyis a legszegényebb területeken) a vidéki gyerekek jobban belehúztak, az ő BMI-jük gyorsabban emelkedett.
A különbség még mindig fennáll azonban, egy 130 centi magas gyereknél kevesebb mint 2 kiló, a 160 centis kamasznál pedig kevesebb mint 3 kiló a városiak előnye, átlagosan a bolygónkon. Azonban, amint azt a kutatás megmutatta, szerencsére vidéken is javulóban a helyzet, köszönhetően a jobb higiénés körülményeknek, a javuló egészségügyi ellátásnak és táplálkozásnak.
A legnagyobb mértékű javulást az olyan, közepes gazdasági teljesítményű országokban mérték, mint Brazília, Chile vagy Tajvan, ezekben az országokban eltűnt a városi és vidéki gyerekek közti magasságkülönbség. A javulás a célzott programoknak köszönhető, amelyekben a vidéki életmód egészségügyi és táplálkozási hátrányait igyekeztek csökkenteni.
Kiderült az is, hogy a fejlett, gazdag országokban a közhiedelemmel ellentétben gyakorlatilag nincs több elhízott gyerek a városiak közt. A kutatók szerint e kérdésben nem az a lényegi kérdés, hogy vidéki vagy városi-e a gyerek, hanem az, hogy szegény-e vagy sem.
A szub-szaharai afrikai gyerekek esetében azonban aggasztó a helyzet: a vidéki fiúk magasságának növekedése megállt, illetve számos helyen visszafordult, e régióban a leglassabb a gyerekek, kamaszok helyzetének javulása. Az élelmiszerek árnövekedése és az elmúlt évek számos krízishelyzete csak rontott ezen. Ruandában a városi és a vidéki fiúk közt 4 centi magasságkülönbség van, de nem sokkal kedvezőbb a helyzet a Kongói Demokratikus Köztársaság, Mozambik vagy Etiópia esetében sem. A lassú gyerek- és kamaszkori növekedés nemcsak rosszabb egészségügyi állapotot jelez, de emellett rosszabb életkilátásokat is előrevetít, beleértve a kedvezőtlenebb szellemi fejlődést is, ami szintén kihat az egész életre.
A kutatók szerint e problémákon a szegény családok számára nyújtott egészséges élelmiszerre fordítható támogatás, illetve az egészséges iskolai élelmezés adhatja a legjobb és leggyorsabb megoldást. Az egészségesen fejlődő gyerekekkel, az országok számára jobb, produktív felnőttek által épített jövőkép bontakozhat ki.