Naptevékenység és a vasúti közlekedés

Először az 1859-es nagy napkitörések idején tapasztalhattuk meg, milyen hatása is van a naptevékenységnek bolygónk mágneses terére, s azon keresztül az elektromos berendezéseinkre. A vezetékeinkben, beleértve a csővezetékeket, és mindennemű elektromosan vezető építményünket, és persze az elektromos kábeleket, melyekben a naptevékenység hatására geomágnesesen indukált áram keletkezik, ami nagy területeket érintő üzemzavarokhoz vezethet, és ha nem védekezünk ellene, akkor súlyosabb katasztrófát is előidézhet.

Magnetogram 1859 szeptember 2-áról, a Greenwichi Obszervatórium méréséből. napkitörések hatalmas földmágneses háborgással jártak jó egy héten át.

Forrás: British Geological Survey

Míg a 19. század közepén csak a távírók és a hozzájuk tartozó berendezések bolondultak meg, illetve mentek tönkre, a 20. század második felében már kiterjedt áramszüneteket is eredményeztek a nagyobb napkitörések, és amint egyre kifinomultabbá és elektronizáltabbá válik világunk, annál több területen jelent veszélyt egy-egy jelentős napkitörést követő földmágneses háborgás.

Az 1982. július 13/14-én Svédországban tapasztalt vasúti jelenség kapcsán történt vizsgálatok kiderítették, hogy egy napkitörés anyaga érkezett el bolygónkig, amelynek hatására 13-án késő estétől geomágneses háborgás vette kezdetét. Az éjszaka során számos helyen pirosra váltottak a vasúti jelzőlámpák Svédország déli részén, egy kb. 40 kilométeres nagyságú területen. Egy idő után visszaváltottak zöldre, majd megint pirosra, mindenféle ismert külső hatás nélkül. E lámpák működését az szabályozza, hogy van-e vonat a síneken a lámpához tartozó területen, ha van, az gyakorlatilag rövidre zárja a lámpákat vezérlő áramkört, ekkor a lámpa pirosra vált. A geomágneses háborgás által a jelzőrendszerben indukált áram viszont elegendő volt ahhoz, hogy ugyanezt megtegye, így átállítsa a jelzőlámpákat is. Hasonló eseményeket észleltek már az orosz vasút esetében számos alkalommal, illetve a kínai gyorsvasúton is néhány éve.

Nem nehéz elképzelni azt a helyzetet, amikor a napkitörés miatt átálló jelzőlámpák, meghibásodó irányítórendszerek hatására tragédia is bekövetkezhet, ezért nemrégiben egy kutatócsoport modellszámításokat végzett, amelynek segítségével előrejelzések készülhetnek a napkitörések efféle hatásairól. A Space Weather szakfolyóiratban bemutatott modellt a brit vasút egy skóciai részének valós felépítésére alapozva készítették el, azonban különféle földrajzi elhelyezkedésben és állásban is megvizsgálták a lehetséges hatásokat. A modell alapján átlag 30 évente következhet be olyan jellegű napkitörés, ami átállítja a jelzőlámpákat egy kisebb területen, és 100 évente olyan, ami a teljes útvonal területén megteszi ezt. A gyakoriság ugyan nem tűnik soknak, azonban olyan eseményről van szó, amelyről érdemes a vasúti dolgozókat, irányítókat is tájékoztatni, hogy adott esetben értsék, mi történik, s megtehessék a katasztrófák elkerülésére az óvintézkedéseket.