Különleges érzékei voltak a cápaszerű őshalnak

A mai porcos halak, vagyis a cápa- és rájafélék ősei a szilur és a devon időszakra már kialakultak, létrejött már a speciális fogazatuk és testfelépítésük is, és az érzékszerveik egyre kifinomultabbá, specializáltabbá váltak e korokban.

Egy svájci vezetésű nemzetközi kutatócsoport nemrégiben a Swiss Journal of Paleontology folyóiratban mutatta be egy devon időszaki cápaféle felfedezését, a Maghriboselache mohamezanei nevet kapott állat különféle maradványaira Marokkóban, az Anti-Atlasz területén bukkantak rá.

Az ősi cápaféle bőrének lenyomata a kövületek egyikén.

Forrás: Swiss Journal of Palaeontology

Az állatnak igen széles, lapított orra volt, elkülönült orrüregei, s e tekintetben első volt a porcos halak körében, és ez a kutatók szerint azt sugallja, hogy a ma élő széles orrú porcos halakhoz hasonló érzékszervei is lehettek.

A leletek némelyikét CT-vizsgálattal részleteiben is elemezték, majd 3D modellt készítettek róluk. Ez nemcsak a különös tulajdonságok vizsgálatát segítette, hanem azt is, hogy kiderüljön, valóban eddig nem ismert ősállatról van szó, amely több tulajdonságában is különbözött már ismert kortársától. A maradványok közt számos lágy szöveti lenyomat is található, egy esetben a máj egyik lebenye, számos esetben izomrostok.

Miféle különleges érzéke volt ennek az ősi cápafélének? Az orrüregei elhelyezkedése és mérete, ennek a mai (elég távoli) rokonokéhoz való hasonlósága alapján a kutatók úgy vélik, az állatnak kiváló szaglása lehetett, s emellett könnyen lehet, hogy „térszaglása” is volt, vagyis a szagok irányának meghatározásában is igen jók lehettek a képességei.