Közös fészekbe rakták tojásaikat a Troodonok

A Troodonok, a theropodák közé tartozó, madárszerű őshüllők voltak a kréta időszak végén.

A frankfurti Goethe Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoport a Troodon tojásait új módszerekkel vizsgálta, és arra jutott, hogy bár az állat melegvérű volt, a szaporodásában hidegvérűekre jellemző módszereket használt. A kutatók azt mérték fel, hogy a tojások meszes héja milyen hőmérsékleten alakult ki, s ebből arra jutottak, a Troodon nőstények egyenként 4-6 tojást raktak egy-egy közös, több nőstény által használt fészekbe, mivel találtak olyan fészket is, amelyben 24 tojás volt.
A Troodon egy kb. 75 millió éve, Észak-Amerika száraz vidékein élt, 2 méter hosszú állat volt, egyes tulajdonságaiban a madarakra hasonlított, például könnyű, üreges csontjai voltak. Két lábon járt, tollak borították a testét és szárnyát, azonban viszonylagosan nagy mérete miatt röpképtelen volt. Valószínűleg gyorsan tudott futni, s erős karmaival kapta el zsákmányait.
A PNAS folyóiratban közzé tett kutatás célja az volt, hogy a dinoszauruszok és a madarak közti átmenet lépéseit vizsgálja. Ezen átállás során átalakult a szaporodás, a fészekrakás és az ennek során fennálló testhőmérséklet is. Tojásai jobban hasonlítottak a madarak mai „tojásdad” tojásaira, mint a hüllők gömbszerű tojásaira. E tojások feltehetően színesek voltak, és félig a földbe ágyazottan pihentek, így a Troodon akár kotlani is tudott rajtuk.
A német kutatók néhány éve fejlesztettek ki egy eljárást, amelyben a mészkristályok képződési hőmérsékletét tudták megállapítani a benne lévő oxigén- és szénizotópok arányai alapján. Ezen vizsgálat kimutatta, hogy a Troodon tojáshéjai (a bennük lévő mészkristályok szerint) 42 és 30 Celsius-fokos hőmérsékleten jöttek létre, a kutatók szerint ez azt jelenti, hogy kb. 42 Celsius-fokos lehetett az állat testhőmérséklete, amelyet azonban le tudott csökkenteni mintegy 30 Celsius-fokosra, hasonlóan a mai madarakhoz.
A hüllők (pl. krokodil, teknős) tojásaiban a mész a környezeti hőmérsékleten, lassan kristályosodik ki, e hidegvérűek tojásai hosszabb idő alatt jönnek létre, a madarak tojásai azonban olyan gyorsan alakulnak ki, hogy nem lehet mérni e hőmérsékletet bennük. A szakemberek szerint ez azzal függhet össze, hogy a madárnak csak egy petefészke van, így a megfelelő szaporodáshoz annak igen gyorsan kell dolgoznia. A hüllők viszont két petefészekkel rendelkeznek, így képesek kissé ráérősebben is létrehozni tojásaikat. A Troodonak két petefészke volt a kutatók szerint, és ez azt jelenti, hogy e szempontból még a hüllőkére hasonlított a szaporodása, és lassan alakultak ki a tojásai. Az állat testméreteit figyelembe véve egy-egy szaporodási időszaka során 4-6 tojást tudott létrehozni, ám a fészkek ennél sokkal-sokkal nagyobbak, ami a kutatók szerint arra utal, hogy számos nőstény egy közös fészekbe rakta le a tojásait, ahogy ma a struccok teszik, például.
A kutatás külön érdekessége, hogy a most használt mészkristály izotópvizsgálati módszert eredetileg arra fejlesztették ki, hogy a bolygónk múltbéli felszíni hőmérsékleteit ki lehessen nyerni, azonban a mostani vizsgálatok azt mutatták, ennél sokkal több felhasználási területe is lehet, és olyan adatokhoz is hozzá lehet így férni, amelyeket egyébként a kövületekből lehetetlen volna kiolvasni.