Ez az eddigi legrégebbi teljes denevérkövület

Bolygónkon összesen 6400 emlősfaj él, ebből mintegy 1500 denevér, vagyis az emlőseink rendkívül nagy részét, közel a negyedét teszik ki e különleges életmódú, ám mégis sokak által nem kedvelt állatok. A denevérek közt vannak beporzók, fák magvainak terjesztői, rovarirtók egyaránt, így különféle ökoszisztéma-szolgáltatások köthetőek hozzájuk. Tudjuk róluk, hogy mintegy 55 millió éve alakultak ki, az eocén kor elején, és igencsak speciális életmódjukkal mára az egész világot meghódították a sarkvidékek és pár igen távoli sziget kivételével. Azonban az evolúciójuk korai lépései nem igazán ismertek, mivel e legkorábbi időszakból kevés teljes csontvázkövület maradt ránk, a legtöbb denevért csak fogaik képviselik (ez számos korai emlősre is igaz).

A Wyoming állambeli Green River kőzetformációból, egy egykori tómeder megkövült üledékrétegeiből már 6 évtizede kerülnek elő denevérmaradványok (számtalan más, kiváló állapotú maradvány mellett), eddig mintegy 30, amelyek azonban mindannyian két faj képviselői. A szakemberek gyanították, hogy lehetnek még itt más, eddig ismeretlen fajok is. Egy 2017-ben megtalált és magángyűjteménybe került példány különösen felkeltette a kutatók érdeklődését, amelynek vizsgálata kiderítette: valóban egy harmadik, e formációhoz tartozó denevérfajra bukkantak. Az új faj egy másik kövületét a kanadati Royal Ontario Museum őrizte 1994-es felfedezése óta, és a most elvégzett vizsgálat tárta fel róla, hogy voltaképp milyen fajról is van szó. Így már két példánya is van az újonnan leírt fajnak, a Gregg Gunnell, denevéreket kutató egykori paleontológus után elnevezett Icaronycteris gunnellinek. A fajt a PLOS One folyóiratban mutatták be a szakemberek.

Az eocén elején, amikor az első denevérek világszerte megjelentek a kövületek közt, rendkívül gyors felmelegedés zajlott bolygónkon, ekkor az emlősök, a virágos növények és a rovarok is robbanásszerűen sokasodtak. A most leírt faj egykori tóvidéki lakhelyén szubtrópusi körülmények uralkodtak, a tavat magasabb hegyek és felföldek vették körbe, mérsékelt klímával. Az új faj elsőként felismert példányáról nagy felbontású CT felvételek készültek, amelyek digitális modellként bármikor tanulmányozhatóak (mivel maga a csontmaradvány magángyűjteményben van). A faj adatainak leírásakor részletesen össze tudták hasonlítani más denevérfajok csontvázaival.

Az Icaronycteris gunnelli meglehetősen aprócska termetű volt, a testhossza mindössze 4,3 centi, ez kb. a nálunk is élő szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus) átlagos méretének felel meg.