Ezért rosszabb állapotúak Herculaneum emberi maradványai

Egy olasz kutatócsoport a Scientific Reports folyóiratban számolt be új vizsgálati eredményéről, amelyből kiderül, mi volt a Vezúv, időszámításunk szerint 79-es kitörésében elpusztult két város közti különbség oka.

Az izzófelhők, piroklasztárak a vulkánkitörések legtöbb halálos áldozattal járó jelenségei, több okból adódóan: egyrészt igen forró, több száz Celsius-fokos maga a felhő, így égéseket okoz, ezen túl az izzófelhő ereje, a felhőben lévő savas gázok tüdőkárosító hatásúak, a vulkáni por belégzése fulladáshoz vezet. A Herculaneumban talált maradványok, úgy tűnik, hogy igen nagy, mintegy 500 Celsius-fokos hőhatás nyomait viselik, azonban ebben a kérdésben nem teljes az egyetértés a szakemberek közt.

A kutatócsoport most Herculaneum fokozatos betemetődése során képződött, elszenesedett darabkákat elemeztek egy olyan technikával, amelyet eddig még nem alkalmaztak itt. E módszerrel meg lehet állapítani, milyen hőmérsékleten zajlott az elszenesedés annak segítségével, ahogy a megperzselődött fadarabokról a fény visszaverődik, az égéskor elszenvedett szerkezeti átalakulások miatt. Ezt az eljárást például az erdőtüzek utáni felmérésekben szokták alkalmazni, azonban ugyanígy megfelelő más faanyagok égési hőmérsékletének meghatározására is. Alkalmazták már más helyszínek vulkánkitöréseikor lecsapó piroklasztárakban keletkezett faszén vizsgálatára, és ismert, hogy ezekből azt is ki lehet következtetni, ha egy helyre egymás után több, különböző izzófelhő csapott le.

A kutatók Herculaneum több különböző pontján gyűjtöttek be elszenesedett törmeléket a várost betemető izzófelhők rétegeiből, a 40 elemzett darab legtöbb esetben a korabeli római épületfák és bútorok maradványait képviselte. Az elvégzett munkák során több száz mérést végeztek (minden darabkán rétegenként is mértek), amelyek közt a legmagasabb égési hőmérsékleteket a város északi részén találták: a Collegium Augustalium épületgerendája 477-555 Celsius-fokos maximális hőről tanúskodott, míg a legalacsonyabb, „mindössze” 410-415 Celsius-fokos maximális hőt a tengerparton talált faszéndarabok mutatták.

Mi is történhetett? A Vezúvról lezúgó izzófelhők először nagy sűrűségűek, ám haladásuk során a levegővel keveredve felhígulnak. Ilyenkor az izzófelhőből ennek hatására a benne lévő forró gázok kinyomulnak, s önálló, ámbár nem túl hosszú „életet” élve robognak tovább a talajon, nem tudnak olyan nagy távolságokat megtenni, mint a sűrű izzófelhő. Van viszont egy nagy előnyük: a kis sűrűség miatt könnyebben veszik az akadályokat, így nem csupán a völgyekben haladnak, ahogy egy tisztességes izzófelhőhöz illik, hanem képesek felfelé is terjedni, pl. a völgyet szegélyező gerincekre. Nagy valószínűséggel egy ilyen felhígult piroklasztár végzett például 2018-ban a guatemalai Fuego kitörésekor is számos áldozattal, akik nem a sűrű izzófelhő által betemetett völgyben, hanem afeletti magaslatokon lelték halálukat. Ezek a felhígult árak fizikai nyomot alig hagynak maguk után (mivel jellemzően a forró gáz dominál bennük, nem a sűrű árban lévő vulkáni hamu és törmelék), így gyakran ki sem derül a pusztításuk, másféle elemzések híján.

Herculaneum áldozatain számos olyan fizikai jel található, amelyek mind az elszenvedett igen magas hőmérsékletre utalnak, de most először végeztek olyan mérést, amelyből e hőmérsékletekre pontosabban is fény derült. A kutatók szerint Herculaneum mellett két völgyben haladhattak a sűrű izzófelhők, s ebből a város magasabban fekvő részére ki-kicsaptak a felhígult, de igen forró gázokat tartalmazó részek, s ezek végeztek a forróság nyomait magukon viselő áldozatokkal. Amint a tengerpartra jutott az izzófelhő, az ott már gyorsan lehűlt s hűvösebb formában rakódott le a benne lévő hamu. A kitörés későbbi időszakában aztán Herculaneumot is több törmelék érte el, s temette végül maga alá.