Ez a fő tényezője a városi vízhiánynak

A Readingi Egyetem számolt be arról a nemzetközi kutatásról, amelyben a nagyvárosok vízkrízise mögötti okokat vizsgálták meg világszerte. A Nature Sustainability folyóiratban közzé tett eredményeik szerint a gazdag társadalmi rétegek egyre nagyobb pazarlása a fő oka a vízhiánynak.

Az elmúlt két évtizedben 80 nagyvárosban voltak súlyos vízellátási problémák, részint az aszályok, részint a nem megfelelő vízhasználat miatt. A klímaváltozással ezek a helyzetek gyakoribbá válnak, így mindent meg kell tenni azért, hogy fenntarthatóbbá váljon a vízhasználat. A vízhiány okaként a legtöbbször a növekvő népességet, terjeszkedő nagyvárosokat nevezik meg, míg a klímaváltozás a vízellátás időbeli folytonosságát akadályozza.

A kutatócsoport most modellszámításokat végzett, amelyet a fokvárosi (hírhedt vízkrízisű) helyzet alapján építettek fel. Öt „osztályba” sorolták be a lakosságot, a leggazdagabbakról (nagy kertes házakban élők, úszómedencékkel) a város széli illegális nyomornegyedekben élőkig, majd kiszámították, mely réteg mennyi vizet használ el a város vízkészletéből. Kiderült, hogy bár a gazdagabbak (az elit és a felső középosztály összesen) csak a lakosság 14 százalékát teszik ki, a víz 51 százalékát ők használták el. A szegények és a nyomornegyedek lakói 62 százalékát teszik ki a lakosságnak, ám ők csupán 27 százalékát fogyasztják a város vizének.

Míg a felső rétegek naponta 2161 liter vizet használnak háztartásonként, az alacsony jövedelműek 178 litert, a legszegényebbek pedig 41 litert. Ez azt jelenti, hogy több mint ötvenszeres a különbség a legfelső és a legalsó társadalmi réteg közt.

Hannah Cloke, az egyetem hidrológia professzora elmondta: „A klímaváltozás és a népességnövekedés miatt a nagyvárosokban a víz egyre értékesebbé válik, azonban kimutattuk, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek jelentik a legnagyobb akadályát annak, hogy a szegényebb rétegek is hozzájussanak a mindennapi szükségleteiknek megfelelő vízhez.” A kutatók szerint kapcsolat áll fenn a társadalmi, gazdasági és környezeti egyenlőtlenségek közt. „Végül mindenki megszenvedi majd a helyzetet, ha csak nem találunk igazságosabb víz-elosztási módszereket a nagyvárosokban.”

A jelenlegi megoldási tervek közt elsősorban technikaiak szerepelnek, mint például hatékonyabb infrastruktúra, azonban ezek nem elegendőek a probléma kezeléséhez és inkább rontanak a helyzeten. A kutatók szerint az egyedüli módja a vízprobléma megszüntetésének az, ha a társadalmi egyenlőtlenségek e téren kiegyenlítődnek, ha csökkentik az elit rétegek nem fenntartható vízfogyasztási szokásait, mint az úszómedencék, a locsolt gyep vagy a kocsimosás. Jelenleg azonban a politika és a gazdaságpolitika is a túlfogyasztást támogatja, nemcsak a víz terén…