Különös aktivitást mutat egy kisbolygó

A meteorrajokat általában üstökösökhöz lehet kötni, belőlük a napközelség idején kiszabaduló porszemcsék légköri felizzása adja a hullócsillagokat, azonban, szokatlan módon. Az év legjobb meteorrajáért, a december közepén jelentkező Geminidákért a (3200) Phaethon nevű kisbolygó felelős, az égitestet csak 1983-ban fedeztük fel. Viszont e kisbolygó esetében eddig nem igazán lehetett észlelni olyan aktivitást, amely képes lehet meteoroidokat (ezek gyakorlatilag a kisebb-nagyobb porszemcsék) produkálni, és néhány elképzelés is született már arra vonatkozóan, hogy mi okozhat ilyen aktivitást. A legutóbbi elméletben a kisbolygó nátriumtartalmát tették felelőssé azért, hogy a por is ki tud belőle szabadulni – az szublimáló nátrium magával rántja a porszemcséket hasonlóan ahhoz, ahogy az üstökösöknél a víz szublimációja jár ilyen eredménnyel.

Egy újonnan, a Planetary Science Journal szakfolyóiratban közölt kutatási eredmény szerint azonban szó sincs porról, a kisbolygóból nem áramlik por, pusztán a nátriumot lehet észlelni. A kutatást a NASA ismertette.

A kutatók most a STEREO és a SOHO napmegfigyelő űrszondák felvételeit elemezték. A kisbolygóból áramló anyagot több napközelsége idején is látni lehetett a felvételeken, majd 2018-ban a Parker napszonda is beszállt a megfigyelők közé. Ez utóbbi esetében kiderült, hogy jóval több anyagot dob ki magából a Phaethon, mint amennyit a számítások szerint a napközelsége idején képes lehetne. Kérdés volt, hogy akkor mi is áramlik voltaképp a kisbolygóból?

Mivel a korábbi kutatásból már feltételezhető volt, hogy nátrium szabadulhat fel a Phaethon felszínéből, így a kutatók most az erre utaló jeleket vizsgálták, a 2022-es napközelség idején, ezúttal a SOHO felvételein. E szonda különféle speciális szűrőkkel készült felvételeinek köszönhetően következtetni lehet arra, milyen összetételű az anyagtömeg. Eztán visszamenőleg ellenőrizték 1997-től fogva a kisbolygó korábbi napközelségeit a STEREO segítségével is.

A megfigyelésekből egyértelműen beigazolódott, hogy igen nagy mennyiségű nátrium áramlik a Phaethon felszínéből, azonban a port kimutatni képes szűrővel készült felvételen nyoma se volt az aktivitásnak! A nátriumcsóva azonban teljesen megfelelt annak, amit a modellszámítások előrejeleztek.

„Nemcsak különös eredményeket kaptunk az égitest 14 éven át tartó alapos megfigyeléséből, hanem ezt egyáltalán nem efféle vizsgálatokhoz készült napfizikai űrszondák, a SOHO és a STEREO adataiban találtuk meg” – magyarázta Karl Battams, a kutatócsoport tagja.

A kutatást vezető Qicheng Zhang szerint érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon a napszondák felvételein üstökösszerű aktivitást mutató égitestek közül nem is mind lehet üstökös. A SOHO napszonda felvételeit civil kutatók vizsgálják át egy speciális projekt keretében, az azokon felbukkanó kis méretű, napközeli üstökösök keresése céljából. Könnyen lehet, hogy számos így felfedezett kis égitest a Phaethonhoz hasonlóan szintén kisbolygó, amelyet a Nap felforrósít annyira, hogy üstökösszerű aktivitást mutasson napközelsége idején.

Azonban maradt még egy igen fontos kérdés: ha a Phaethon nem port ont magából, akkor minek köszönhető az a por, amiből a Geminidák meteorjai erednek? Zhang úgy véli, néhány ezer éve történhetett valami a kisbolygóval, talán a tengelyforgása keltette feszültség miatt kiszakadt egy darabja a Phaethonnak, és ekkor került a pályájára az a sok millió tonna por, amelyből a meteorraj táplálkozik.

Remélhetőleg még pontosabb válaszokat is kaphatunk majd a japán DESTINY+ űrszonda segítségével még ebben az évtizedben, a szonda ugyanis elrepül majd a kisbolygó közelében, megvizsgálva annak felszínét és a környezetében található port.