A malária és a szél

Mivel egy ázsiai eredetű, a maláriát terjesztő inváziós szúnyogfaj, az Anopheles stephensi egyre jobban terjed Afrika városaiban, át kell rajzolni a veszélyeztetettségi térképeket. E szúnyogfaj élettere, szaporodásához szükséges lételeme hasonló a sárgalázat terjesztő Aedes aegypti szúnyogéhoz, remekül érzik magukat a városokban is meglévő víztartályokban, ciszternákban, de még az elhagyott autógumikban összegyűlő vízben is. Ez pedig különösen nagy veszélyt jelent az olyan gyorsan növekvő afrikai óriásvárosokban, mint Kinshasa, vagy Lagos.

Az Anopheles stephensi a jelenlegi elképzelések szerint a kereskedelem révén, konténerhajókon, esetleg repülőkön jutott át Ázsiából Afrikába, azonban, mivel e faj sokkal nehezebben képes túlélni ezeket az utakat, van egy új elképzelés arról, hogy miként juthatott át. A PNAS folyóiratban közzé tett új kutatás szerint a szélnek sokkal jelentősebb szerepe lehetett a terjesztésében, és ezzel sokkal jobban magyarázható a faj jelenlegi afrikai elterjedése.

Az Anopheles stephensi meglehetősen lassan terjedt már Ázsiában is, bő három évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy délkelet-ázsiai eredeti élőhelyéről Sri Lankára jusson, ekkor azonban már megtette a következő lépést is. Alig 4 évvel aztán, hogy Arábiában feltűnt, 2012-ben átlépett az afrikai kontinensre, Dzsibuti közelében bukkantak rá, 2016-ban Etiópia és Szudán következett, 2020-ban pedig már a kontinens nyugati partja: Nigéria. Mindemellett az egyetlen kikötő Dzsibuti volt, ahol megjelent, semelyik másik, hasonlóan nagy forgalmú kikötőbe nem jutott el a faj. A kutatók úgy vélik, ez a terjeszkedés nem az emberi járművekhez köthető – szemben az Aedes albopictus (ázsiai tigrisszúnyog) terjeszkedésével. A faj genetikai vizsgálatai is arra utalnak, hogy nem a közlekedés terjeszti e szúnyogokat.

Jól ismert, hogy a vándorsáska hatalmas tömegeinek terjeszkedését rendkívüli módon segítik a szelek. A kutatók azt s tudják, hogy az afrikai, őshonos maláriaszúnyog is képes e szelek útján nagy távolságokat megtenni tömegesen, de számos más rovar is kihasználja ezeket. Felmerült: talán az ázsiai faj is képes rá? A Vörös-tengeren 1-7 óra alatt átkelhetnek így a rovarok, megfelelő szélsebesség mellett.

Amellett, hogy eddig semmilyen bizonyítékát nem találták annak, hogy járművek terjesztenék e fajt, fontos azt is megérteni, hogy számos felbukkanását a kikötőktől, repterektől igen nagy távolságban regisztrálták. Ez pedig szintén ellentmond a járműves terjesztés elméletének.

Szeptembertől novemberig olyan keleties szelek fújnak, amelyek Arábia vagy Északkelet-Afrika irányából a kontinens belseje és nyugati régiója felé vihetik a szúnyogot, és ez az útvonal meg tudná magyarázni, miként jutott Nigéria mindentől távoli pontjára a rovar. Ez ugyan még nem bizonyíték, ám az erős gyanút meg lehet támogatni célzott kutatási adatokkal, mint a genetikai elemzések, amelyekkel az egyes újonnan megjelenő populációk származása kideríthető. Ha bebizonyosodik a szél terjesztő szerepe, akkor hasonlóan lehet védekezni a faj ellen, mint más, szél segítségével terjedők ellen, előrejelezve, hol bukkanhat fel. Ez amiatt is fontos, mert az egyébként jó úton haladó maláriaellenes küzdelmeket egy csapásra visszavetheti a faj, ha a jelenleginél is több afrikai nagyvárosban megjelenik.