Ritmus vagy inkább dallam?

Az Aucklandi Egyetem és a Yale Egyetem kutatóinak közös munkájából kiderült, az anyanyelvünk befolyásolja, hogy a dallamok vagy a ritmusok terén leszünk-e ügyesebbek. A Current Biology folyóiratban közzé tett kutatás során mintegy félmillió embert vizsgáltak, akik 54 különböző anyanyelven beszélnek. Arra jutottak, hogy a tonális nyelvek beszélői inkább a dallamok világában tehetségesek, míg a nem tonálisaké a ritmusok terén vannak jobb helyzetben. Azt már korábban felfedezték, hogy a tonális nyelvek beszélői körében több embernek van abszolút hallása, mint a nem tonális nyelveket beszélők közt.

Tonális nyelveknek nevezik azokat, amelyekben az azonos hangokból felépülő szavak kiejtésének dallama jelentésmegkülönböztető erejű. A könnyebb érthetőség kedvéért a kínai (mandarin) nyelvben a ma szó egyaránt jelent anyát, lovat, kendert és szidalmazást, attól függően, milyen dallammal ejtik. A tonális nyelvek csoportjába tartozik számos ázsiai nyelv, pl. a kínai, a thai, a vietnami, a burmai, de néhány afrikai szintúgy. A nem tonális nyelvekben egy-egy szó vagy szótag jelentése nem változik meg a kiejtett hangmagasságtól, e nyelvek leginkább a hangsúlyt fejezik ki így, illetve a kérdésekben van szerepe a dallamnak.

A vizsgálatokat egy online platform segítségével végezték el, az egyes nyelvek beszélőinek zenei képességeit tesztelték. Három eltérő zenei feladatot kaptak az alanyok, amelyek során egyes dallamok azonosságát vagy különbözőségét kellett megállapítaniuk, illetve azt, hogy a dobos a dal ritmusának megfelelően üt-e, valamint azt, hogy hamisan vagy nem hamisan énekel-e egy énekes. Az alanyok attól függően, hogy mennyire jól találták el a válaszokat, egyre nehezebb feladatokat kaptak ugyanezen három típusból.

„A 19 tonális nyelv beszélői átlagosan jobban meg tudták különböztetni egymástól a dallamokat, mint a nem tonális anyanyelvűek, ám ugyanezen 19 nyelv beszélői rosszabbak voltak a ritmust érintő feladatokban” – mondta Jingxuan Liu, a kutatás résztvevője. Azt viszont mindkét nyelvtípus beszélői nagyon jól meg tudják állapítani, ha valaki hamisan énekel.
A kutatók szerint annak során, amikor beszélni tanulunk, az agyunk nemcsak az anyanyelvünk hangjainak elsajátítására, hanem a zenei dallamok és ritmusok megértésére is ráhangolódik. A kutatók szerint a tonális nyelveket beszélők sem rosszabbak a ritmust illetően, csupán nem fordítanak erre akkora figyelmet, mivel nekik a szavak dallama a fontosabb.