Fantasztikus kövületegyüttesre bukkantak Walesben

Az ordovíciumból származó lelőhely védelme miatt csak hozzávetőlegesen lehet tudni, merre is található.

A Walesi Nemzeti Múzeum (Amgueddfa Cymru) paleontológusai egy nemzetközi csapattal együttműködve tárták fel és elemezték egy nemrégiben felfedezett walesi lelőhelynek az ősmaradványait. A 462 millió éves lelőhely a Castle Bank nevet viseli, Wales középső régiójában, Llandrindod Wells városka közelében bukkant rá a múzeum két független kutatója, Dr Joe Botting és Dr Lucy Muir a világjárványkor, a lezárások ideje alatt – a kutatók e település lakói. Mivel nem tudtak elutazni, hogy a múzeumi felszereléseiket használják, ezért közadakozásból vásároltak egy speciális mikroszkópot, amellyel kellő részletességgel tudták tanulmányozni az ősmaradványokat. A Nature Ecology & Evolution folyóiratban bemutatott vizsgálatok igen részletes képet tártak fel a Wales területén élt ősi élővilágról. A lelőhely egy úgynevezett Lagerstätte, vagyis olyan őslénytani lelőhely, amely kivételes mennyiségben és minőségben őrizte meg egy egykori élőhely élővilágát. Az ilyen lelőhelyek átfogó képet adhatnak egy helyszín és korszak életéről, rengeteg, az evolúció megértése céljából fontos információval.
Mitől is olyan fantasztikusak ezek a kövületek?
Az őslénytan rajongói számára jól ismert Burgess-pala 508 millió éves fosszíliái az egyik leghíresebb és legszebb példáját jelentik a nagyon részletgazdag, az állatok lágyrészeit is megtartó kövületeknek.
Annak köszönhetően, hogy a korabeli élővilágot igen finom szemcsés üledék temette be, és oxigéntől elzárt környezetben konzerválódhattak, fantasztikus minőségben maradtak fenn a több százmillió éves életközösség teljes sokféleségét feltáró leletegyüttesek. A kanadai Burgess-pala a legelsők közt volt az efféle, különleges kövületegyüttesek közt, ám azóta találtak már néhány hasonlót bolygónkon, az új walesi lelőhely is ezek közé tartozik.
A maradványokra egy magánterületen lévő kis kőfejtőben találtak rá a szakemberek, eleddig 170 fajba tartozó élőlényt azonosítottak! A legtöbb állat apró, 1-5 milliméteres, részint teljesen lágy testűek voltak, részint pedig valamilyen kemény kültakaró óvta őket. A lágy testű állatok különösen ritkák és emiatt fontosak, hisz a legtöbb őslénytani lelet csak a kemény anyagból felépülő állati maradványokról szól, ám a lágy testűekkel együtt teljes csak egy adott terület élővilága.
A walesi lágy testű állatok egy része különféle csőférgeket jelent, de volt kétféle kacslábú rák, két tengericsillag, és egy primitív pajzsosrák-féle is. Még a mi ősi rokonainkat is képviseli egy korai gerinchúros, állkapocs nélküli hal, egy konodonta.
A leletegyüttes „sztárjai” azonban azok a különleges lények, amelyek a már említett Burgess-palából ismertek, így a porszívó csövére hasonlító fejnyúlványt viselő Opabinia jellegű állatcsoport legfiatalabb képviselője, a Mieridduryn bonniae. Szintén a Burgess-bióta egyik képviselőjéhez, a Wiwaxiához hasonlót is feltártak a walesi kőzetekben, az állat ovális testének hasi oldala lágy volt, háti oldalát pedig hosszúkás, levélre emlékeztető alakú pikkelyek fedték, és hosszú tüskék sora díszítette. A Burgess-palából ismert Yohoia egy olyan ízeltlábú volt, amelynek teste elején két nagy, karszerű, az élelme megragadását szolgáló céllal tüskés végű végtagja volt – ezen állatra emlékeztetőt szintén feltártak a walesi kőfejtőben. Efféle állatokat a walesi lelőhely felfedezését megelőzően csak 40 millió évvel régebbi, kambriumi kőzetekből ismertünk!
Ezen kívül szintén rendkívüliek azok a leletek, amelyek egy-egy ma is élő állatcsoport korai képviselői. Ide tartozik egy különös, rovarszerű lény, vagy az ősi pajzsosrák – ezen állatcsoportnak eddig csak ma is élő képviselőit ismertük, így ha beigazolódik, hogy a talált maradvány hozzájuk köthető, az különösen izgalmas eredménynek bizonyul majd.
A Castle Bank fosszíliái a világos színű kőzeten látható feketés nyomokként jelennek meg – ez is a Burgess-pala ősmaradványaihoz teszi őket hasonlóvá, azonban a kambriumi kőzeteknél mintegy 50 millió évvel fiatalabb formában Ezzel a kambriumi robbanást követő evolúciós utakról is sokat árulkodik, így a leletek fontossága a korukban is megnyilvánul.
A maradványok számos finom, apró részlete is megismerhető a mikroszkópos vizsgálatokkal: egy ismeretlen ízeltlábú szemeit és primitív agyának körvonalait is megpillanthatták a kutatók. Számos trilobita belsejében az emésztőszerveik nyomait találták meg, egyes férgeknek pedig állkapcsát és csápjait is látni lehet. (Csak egyetlen, hasonló részletességű leletekkel bíró ordovíciumi lelőhelyet ismerünk, a marokkói Fezouata-bióta képviseletében.) Egyes kövületek darabkáit hidrofluorsavban feloldva sejtszintű részleteket is meg tudtak figyelni a szakemberek, így a szabad szemmel megpillanthatónál is sokszínűbb életnyomokat vizsgálhatnak a paleontológusok.
Milyen is volt ez a mai Walesben található egykori élőhely?
A bióta a tengerlakó volt, számos képviselője filtráló táplálkozású (ezek a vízből szűrögetik ki a tápanyagokat) volt, így például különféle szivacsok igen nagy számban, mohaállatkák, pörgekarúak, illetve graptoliták elágazó csövecskékből felépült kolóniái kerültek elő. Ezek közül sok az aljzathoz, víz alatti kövekhez tapadva élt és menedéket nyújthatott más, szabadon úszó állatok számára. (A nyitóképünk ezt az életközösséget jeleníti meg.)
A Castle Bank valószínűleg trilobita-bölcsőde is volt: az Ogyginus fajba tartozó számos fiatal egyedre is rátaláltak, felnőtt egyedek azonban nem kerültek elő. Számos más esetben az itt élt felnőtt egyedek kis termetű állatokat képviseltek. Könnyen lehet, hogy a védett terület zegzugos volta tette lehetővé, hogy a nyílt óceánban veszélyeknek kitett állatok itt nyugodtan élhessenek.
A kövületek gyűjtésének még nincs vége, így számos további izgalmas felfedezés jöhet a következő években, újabb és újabb fajokkal gazdagítva az egykori Wales élővilágát.