Mamuthormon mennyiségét vizsgálták egy 33 ezer éves agyarban

Ez az első bizonyíték arra, hogy az elefántokhoz hasonlóan a hím mamutok is rendkívüli hormonális változásokkal járó musztba estek.

A hím elefántok életének rendszeresen visszatérő része a muszt, amikor a tesztoszteronszintjük a normál érték sokszorosára is emelkedhet, így könnyen érthető, hogy ilyenkor rendkívül agresszívvé is válnak. E jelenség meglétét vizelet vagy vérvizsgálat útján lehet igazolni az elefántok esetében. No de mi a helyzet a rég kihalt mamutokkal? Mivel ők is az elefánt közeli rokonai voltak, ezért feltehetőleg szintén musztba estek a hímek, erre közvetve utalnak egyes sérüléseik – a Michigani Egyetem kutatói pedig közvetlen bizonyítékot is találtak rá, amelyről a Nature hasábjain számoltak be.
A muszt kifejezés hindi, urdu eredetű, részegséget jelent eredetileg, és arra utal, hogy ilyenkor az állatok kiszámíthatatlan viselkedése és agresszivitása az emberek részegségéhez hasonló.
Egy 33 ezer évvel ezelőtt élt hím és egy nőstény mamut agyarát vizsgálták, az agyarat a szibériai permafroszt őrizte meg remek állapotban. Emellett egy nemrégiben élt hím afrikai elefánt agyarán is elvégezték ugyanazokat a vizsgálatokat. Az agyarban, mint a fogakban általában megtalálható az állat élete során beépült különféle hormonok nyoma is, és mivel az agyar is évgyűrűszerűen növekszik, ezért kiváló lehetőséget nyújt a vizsgálata. A mérések feltárták, hogy a mamut hímek évente visszatérő, az alapértékhez képest tízszeres hormonszinttel járó eseményeket éltek meg, vagyis az elefántokhoz hasonló musztba eshettek.
A kutatók kimutatták, hogy mind a mai hím elefántok, mind a hím mamutok esetében az agyar dentinjébe (a dentin a fogbél és a fogzománc közti réteg) épült be a tesztoszteron és a hasonló szteroid hormonok. „A fosszilis agyarba épült tesztoszteron időszakos mintázatot mutat, ez pedig arra utal, hogy a mai elefántokhoz hasonlóan a mamutbikák is musztba estek.” – magyarázta Michael Cherney, a kutatás vezetője. A felfedezés a paleoendokrinológia, vagyis az őslénytani hormonvizsgálat tudománya terén fontos lépést jelent. Hasonló hormonvizsgálatokat végeztek már haj, szőr, körmök/karmok, csontok esetében. A muszt jelenségének vizsgálata relatíve könnyű feladat, hiszen igen nagy mértékű hormonális változást kell kimutatni az erre egyébként igencsak alkalmas agyarból.
Az éves növekedési gyűrűket CT-vizsgálat segítségével azonosították a szakemberek, majd számítógép irányította mikroméretű fúróval a kiválasztott év rétegéből egészen kicsike mintákat vettek. Ezek a kb. fél milliméter széles furatok havi szintre lebontva adtak vizsgálni valót a szakembereknek, vagyis egy-egy havi dentin növekedést képviseltek. Így ezek elemzésével a hormonszint éven belüli, és több éven át rendszeresen visszatérő változásait ki lehetett mutatni.
Mivel az agyarminták elég szennyezettek voltak, a korábban kifejlesztett vizsgálati módszereken is alakítaniuk kellett a kutatóknak, azonban az eredmények szerint kiválóan sikerült e feladatot megoldani. Mind az elefánt (a 30-40 éves állatot még 1963-ban Botswanában lőtték le), mind pedig az 55 éves gyapjas mamut hím esetében gyönyörűen megmutatkozott a hormonváltozás az év során. A nőstény mamut esetében, a vártnak megfelelően nem tudtak hasonlóan kiugró változásokat kimutatni, annak tesztoszteronszintje az év során végig alacsony volt és csak egészen minimális ingadozást mutatott.
A kutatók úgy vélik, hogy mivel az egyes szteroidokat akár 5 milligramm dentinből is megbízhatóan ki lehet mutatni, így a módszerrel olyan élőlényeket is vizsgálni lehet, amelyeknek sokkal kisebb fogai voltak – így például az emberféléket is.