Először figyeltek meg bolygófaló csillagot az esemény közben

Ötmilliárd év múlva velünk is lezajlanak majd ezek a folyamatok.

A Naphoz hasonló csillagok életük végéhez közeledve hatalmasra fúvódnak, akár korábbi méretük ötmilliószorosát is elérhetik, így, ha van olyan bolygó, ami viszonylag közel kering hozzájuk, arra nézve végzetes lesz e folyamat. Ez vár majd a Naprendszer belső bolygóira, így a Földre is. Most először sikerült ezt a folyamatot „tetten érni” egy csillagászokból álló kutatócsoportnak, s a Nature folyóiratban közzé is tették a megfigyelés részleteit, amelyeket a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) valamint a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) ismertetett.
Az esetre egy tőlünk mintegy 12 ezer fényév távolságban lévő csillag bolygójával került sor, az égitestet a Sas csillagképben találhatjuk. A szakemberek arra lettek figyelmesek, hogy egy csillag (ZTF SLRN-2020 a kutatásokban felhasznált elnevezése) 10 napos időtartamra a korábbi fényessége több mint százszorosára fényesedett, majd igen gyorsan elhalványult. Azonban ezt a forró felvillanást egy hosszasabb, hűvösebb fényű szakasz követte, a változások elemzéséből a kutatók arra jutottak, egyetlen esemény válthat ki ilyet: amikor a csillag bekebelezi egyik bolygóját.
A drámai felfénylést majd egy hét múlva a halványodást először a kaliforniai Zwicky Transient Facility (ZTF) műszere észlelte, a szakemberek elsőre azt hitték, egy nóva robbanásával van dolguk. A további megfigyelések azonban, amelyeket a hawaii Mauna Kea tetején lévő Keck Obszervatórium végzett, arra utaltak, hogy nem erről van szó, ugyanis nem forró gázokat világított be a csillag, ahogy egy nóva esetén kellett volna. A kutatást vezető Kishalay De épp ekkor doktorált, és csak egy évvel később tudott visszatérni a különös felvillanás vizsgálatához. A Hale Teleszkóp infravörös adatait is megvizsgálta kollégáival, s ekkor vált csak igazán izgalmassá a dolog. Kiderült ugyanis, hogy nemcsak látható tartományban, hanem infravörösben is fényesedett a csillag, ami arra utal, hogy por is szerepet játszik a jelenségben. A NASA NEOWISE űrteleszkópjának szintén infravörös felvételeiből kiderült, hogy ez az infra tartományú folyamat a látható felfénylés előtt már 9 hónappal megkezdődött! Bár a látható felfénylésnek már szinte nyoma sincs, infravörösben továbbra is fényesebb az égitest a korábbiaknál. Ezek az infravörös jelek azok, amelyek végül elárulták a csillag bolygófaló voltát.

Kiderült, hogy a port, amely az infravörös fénylést okozza, egy, a csillag felpuffadt légköréhez egyre közelebb kerülő bolygó termeli. Amikor a bolygó a csillag felszínét megérintette, forró gázokat vont el arról, ez a gáz távolabb kerülve kihűlt, s porrá alakult; azonban ehhez még hozzáadódott a széteső bolygóból származó por is. Ekkor következett be az a mozzanat, amely a látható felfénylést is okozta.
„A bolygó becsapódott a csillag magjába, és az egészben elnyelte. Ennek során plusz energiát is kapott a csillag, amelynek hatására a külső rétegét ledobta, így szabadult meg az energiától. Eztán felduzzadt a csillag s kifényesedett – ezt észlelte a ZTF.” – magyarázta Kishalay De. Később további rétegek távoztak a csillagból és váltak aztán porrá – ezek infravörös fénylését észlelte a NEOWISE.
A folyamat némiképp hasonló ahhoz, amikor két csillag összeolvad. Világegyetemünkben a csillagok gyakran párban jönnek létre, és ilyen esetekben amikor a korosodó csillagok végórája közeleg, az, amelyik gyorsabban duzzad, felfalja a másikat. Az így bekövetkező felfénylés több ezerszer nagyobb mértékű, mint a most észlelt, hiszen a felfalt bolygó mérete töredéke csak egy csillagénak. A ZTF, amelynek feladata a hasonló, rövid ideig tartó fénylések megfigyelése és rögzítése, már számos efféle csillagfaló csillagot észlelt, a legtöbbet a Tejútrendszeren kívül, más galaxisokban.
A bolygó drámai végzetének előzményeit és az utána következő kort már évtizedek óta meg tudjuk figyelni, azonban most először sikerült magát az eseményt valós időben megfigyelni.