Különleges génkészletének köszönhetjük a zamatos szamócát

Lassan, de biztosan közeledik az eperszezon: akár csak úgy magában, akár fagylaltként, vagy süteményben, esetleg lekvárként, de az eper igen népszerű gyümölcs, ráadásul nemcsak finom, hanem szép is. Azonban a pirosan fénylő külső alatt számos érdekesség is rejlik – ezekről a Scientific American számolt be.

Talán a legkülönlegesebb tulajdonsága a termesztett szamócának, hogy kromoszómakészlete nyolcszoros – a mienk dupla, egyik felét apai, másikat anyai oldalról örököljük. Emellett igen különös módon hibridizálódik az eper: míg a legtöbb élőlény a hibridek kialakulása során a szülő fajoktól bizonyos géneket vesz csak át, addig a szamóca mindkét őse összes génjét megőrzi. A termesztett szamóca tudományos neve Fragaria x ananassa – nevében az „x” arra utal, hogy keresztezés, vagyis hibridizáció eredménye a faj.

Az eper genomját 2019-ben tárták fel, ennek során kiderült, hogy miként is jött létre a nyolcszoros kromoszómakészlet. Valamikor egymillió éve két akkori szamócafaj, melyek még a megszokott, kettős kromoszómakészlettel rendelkeztek, természetes úton hibridizálódtak. Ezen esemény során az utódok négyszeres kromoszómakészletre tettek szert, majd két további hasonló hibridizáció során először hatos, majd nyolcas kromoszómakészlet született, mindez még Eurázsia területén. Ez az ősi nyolcszoros készletű vad eperfaj aztán átjutott Amerikába és elterjedt a nyugati féltekén, majd kettévált.

Végül ezekből a fajokból (az észak-amerikai Fragaria virginiana és a dél-amerikai Fragaria chiloensis) gyűjtöttek be az európai telepesek, gyarmatosítók a későbbiek során és ezek hibridjéből nemesítették ki a ma ismert eper elődjét, immáron Európában, mintegy 300 évvel ezelőtt.

Ez a történet azzal is együtt jár, hogy az eper genetikai sokfélesége igen nagy, és ez az evolúciójának is igen nagy lehetőségeket ad. Ennek köszönhetően például könnyebben szaporodhat, s jobban ellenáll a kedvezőtlen körülményeknek. Az eper különleges kivételt is jelent emiatt, mivel a háziasítás általában azzal jár, hogy csökken az adott élőlény genetikai sokfélesége, szamócánk azonban megőrizte ezt, a sokszoros génkészletének köszönhetően. A nyolcszoros kromoszómakészletű vad és a termesztett szamócák genetikai sokfélesége egyaránt rendkívül nagy, és a sokszínű elődöknek köszönhetően rengeteg körülmény közepette is megélnek.

A mai termesztett szamócáink egyik, még óvilági őse az a csattogó szamóca (Fragaria viridis), amely nálunk is honos, réteken termő és jó ízű kora nyári gyümölcs, fura nevét annak köszönheti, hogy a bogyók leszakítása kis csattanás-jellegű hanggal jár. Ezt érése idején érdemes meghallgatni, kóstolással egybekötve, persze!