Bangladesben kerestek megoldást a járványok korának fő problémájára

A járványok fő problémáira kerestek választ, többek között Bangladesben is a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának szakemberei. Három hetes expedíciójuk során egy denevérekben jelenlévő, az emberekben és egyéb állatokban is fertőzést okozni képes kórokozót, a nehezen terjedő, ám halálos Nipah vírust vizsgálták, amely számos járványt okozott már Dél- és Délkelet-Ázsiában.

A veszélyes vírus genomszekvenciájának meghatározása, a terjedésének feltérképezése, az evolúciós útjának megismerése és végső soron a megfelelő gyógyszerek és vakcinák kifejlesztésének elősegítése céljából a pécsi virológusok szakértelmük mellett egy komplett mobillaboratóriumot is magukkal vittek Bangladesbe.

„Minél jobban megismerjük az emberekre veszélyt jelentő vírusokat és azoknak a járványokozási képességét, annál hatékonyabban tudjuk felvenni ellenük a harcot. A jelenlegi tudásunk szerint huszonöt víruscsalád létezik a világon, ami több száz vagy akár több ezer vírust is jelenthet. Ezeket azokon a helyeken tudjuk a legjobban kutatni, ahol az emberi interakciók száma a legnagyobb. Ezért is mentünk Bangladesbe, ami a gyors és egészségtelen városiasodás egyik kitűnő példája, és ahol gigantikus a növekedés és a természetes élőhelyek ledarálása. Emiatt lett tipikus járványügyi gócpont. Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen vírusok találhatnak az emberiségre most vagy a jövőben, akkor kutatóként Banglades egy igazi »aranybánya«. Ezért mentünk ide már másodszor, hogy járványmegelőzési és járványvizsgálati kutatásokat végezzünk a távol-keleti országban. Képzeljük el, hogy egy óriási járvány sújtja Dél-Ázsiát és látjuk, hogy ezerféle problémát okoz. A globalizált jólétet csak úgy tudjuk fenntartani, ha a kiindulási pontra megyünk, mert mindig előnyösebb a forrásnál megszüntetni a bajt, mint megengedni, hogy tovább terjedjen. Tény, hogy ezerféle szállal kötődünk egymáshoz, így a járványügyi felkészülés erősebbé tehet bennünket” – vázolta a kutatási előzményeket dr. Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratórium kutatási igazgatóhelyettese és virológusa.

A szakemberek ehhez a Nipah vírust (Nipah henipavirus) választották, amely előkelő helyet foglal el az Egészségügyi Világszervezet azon listáján, ami a terjedésében és intenzitásában egyre nagyobb problémákat és veszélyeket, majd járványokat okozható kórokozókat összesíti. A denevérekben jelenlévő, az emberekben és egyéb állatokban is megbetegedést okozni képes vírus fertőzése esetén mintegy 70 százalék a halálozási arány, emiatt úgynevezett BSL4-es típusú kórokozó (ami a biológiai biztonsági óvintézkedések legmagasabb szintje). Nem véletlen, hogy a virológia a felfedezése óta kockázatként tekint rá. Evolúciós történetéből tisztán látszik: „minél többször adnak lehetőséget neki, annál inkább képes terjedni”.

„A vírus története 1998-ban kezdődött, amikor Malajziában felfutott a sertéságazat. A néhai dzsungelek helyére sertésfarmokat építettek, de ott hagytak az állatoknak néhány gyümölcsfát, hogy árnyékot adjon. A több tízmillió éve ott élő repülő rókák azonban szerettek volna továbbra is ott élni. Évmilliók óta bennük lappangott a vírus, de hamarosan kiderült, hogy a sertések is képesek megfertőződni, rajtuk keresztül pedig az emberek. Zoontikus fertőzésről van szó, amelyben a fertőzés az állatról emberre terjedhet, nagy halálozási aránnyal. Ahogy nőtt a világ és gyarapodtak a dél-ázsiai országok, a vírus 2002-ben ütötte fel először a fejét Bangladesben, aminek egy mélyen gyökerező, kulturális hagyomány áll a hátterében. Az itt élők ugyanis megvágják a datolyapálmák törzsét és a levét isszák, amit a denevérek is nagyon szeretnek. A kutatások kimutatták, hogy az összes megbetegedéses eset a pálmalé fogyasztáshoz köthető. Azt láttuk, hogy a vírus gyorsabban jön, mint ahogyan kulturálisan át tudjuk alakítani a szokásokat. A probléma megoldásán már régóta dolgoznak a közegészségügyi hatóságok, a termelők például letakarják a pálmákat vagy olyan termékeket készítetenek, ami felforralva fogyaszthatóvá válik, de ez nem elég. Bár egyszerű lenne a megoldás, de mégsem lehet átültetni a gyakorlatba és ez a járványok korának fő problémája, hiszen mélyen gyökerező szociális és társadalmi hagyománnyal megy szembe” – emlékeztetett dr. Kemenesi Gábor, aki kollégáival egy járványterjedési modellezést is végzett a kiterjesztett mobillaboratórium segítségével, hogy megpróbálják megjósolni a vírus terjedését.

A szakemberek olyan eszközöket fejlesztettek és próbáltak ki, melyek segíthetik a járványokat felméri és ezáltal védekezni a vírus terjedése ellen. A Nipah vírus genetikájáról eddig hiányos információk álltak rendelkezésre, ami újabb problémákat okozhat, hiszen enélkül a kutatók nem tudják, hogy a kórokozó hova fejlődik vagy hogy milyen az evolúciós útja, ami miatt nagyon nehéz vakcinákat és gyógyszereket fejleszteni.

„Nem csak az volt a célunk, hogy kimutassuk a vírust, hanem az is, hogy meghatározzuk a genomszekvenciáját. Ezzel úgymond megmutattuk az erejét és azt is, hogy alacsony felszereltségű országokban is lehet órák alatt olyan labort telepíteni, ami globális szinten képes felvenni a harcot a vírusokkal szemben. Szerteágazó projekteket indítottunk és több állatcsoportot is vizsgáltunk. Felmértük a diverzitást is és sajnos lesújtó eredmények születtek. Azt láttuk, hogy a természet borzalmas degradáción ment át, a különböző természetes rendszerek teljesen felborultak többek között a gyárépítések, a falvak terjedése és a töménytelen füst miatt. Megbolygattuk a természet rendjét és láthatóan ezek miatt éljük most a járványok korát” – mutatott rá dr. Kemenesi Gábor.

A kutatók minden nap mintegy 15 órát dolgoztak: hajnali 3 órakor mentek ki a denevérek élőhelyéhez, hogy az állatokat ne zavarják. Nejlonfóliákat terítettek a környék legmagasabb fáit használó kolóniák alá, hogy amikor azok visszatérnek pihenni, ide ürítsenek. Napkelte után felhúzták a legmagasabb biztonsági fokozatú védőfelszerelést, majd úgy gyűjtötték be a vírust, hogy azt már a terepen inaktiválták. Ezután egy állategészségügyi ellátó helyiségébe telepített laboratóriumban nekiláttak a kutatómunkának. Következő nap már egy másik kolóniát ellenőriztek és ez így ment egészen három hétig. Érdekes adat ehhez, hogy egy kolóniában ötszáz vagy akár több ezer állat is lehet.

A pécsi virológusok a több állatfajra kiterjedő kutatás mellett oktattak is Bangladesben. Többek között állatorvosokkal, egyetemistákkal és doktorandusz hallgatókkal dolgoztak együtt, akikkel júniusban folytatják a megkezdett, közös munkát. A legfőbb eredményük, hogy a nemzeti laborban már jól kifejlesztett metódust sikerrel tesztelték, de céljuk volt az is, hogy a helyi szakemberek később maguktól is képesek legyenek felismeri és megoldani a problémákat, amivel az ország időben tud majd reagálni egy esetleges járványhelyzetre.