Egyre biztosabb, hogy a bordásmedúza a legősibb rokonunk

Évtizedek óta vitáznak a szakemberek azon, hogy a bordásmedúza vagy a tengeri szivacs volt-e a legősibb állat.

Az ember természeténél fogva szeret biztosat tudni a körülötte lévő világról, hisz csak a biztos tudással lehet megnyugtatóan dönteni. A tudomány azonban a működése jellegéből adódóan, az azonnali, 100 százalékos válasz helyett általában bizonytalanságok sorát és újabb kérdéseket hoz fel sorra, és csak lassacskán kerül közelebb az egyre biztosabb tudáshoz. Ez történt a legősibb állat kutatásakor is. A bordásmedúza és a tengeri szivacs mintegy száz éve e vita kereszttüzében volt, hol az egyik állt nyerésre, hol a másik, attól függően, milyen szempontokat vizsgáltak.
A bordásmedúza szabadon úszó ragadozó, a tengeri szivacs egy helyben tölti életét és a vízből kiszűrögetett szerves törmeléken él. Ezek az állatcsoportok jelenkorunk legegyszerűbb állatai, emiatt is váltak a kutatások tárgyává. Közel száz éven át a szivacsok (rendkívüli egyszerűségük okán: se izmuk, se idegrendszerük) voltak előnyben e „versenyben”. Mintegy 15 évvel ezelőtt az új génvizsgálati technológiák megjelenésével újjáéledt ez a régi vita, ám mind ez idáig nem sikerült megnyugtató választ találni.
A Nature folyóiratban frissen megjelent kutatási eredmény mögött most egy nagyszabású genetikai térképezés áll. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley és Santa Cruz), a Bécsi Egyetem és a MBARI (Monterey Bay Aquarium Kutatóintézet) szakemberei olyan géncsoportokat elemeztek, amelyek minden esetben egyazon kromoszómán helyezkednek el, függetlenül attól, hogy milyen állatban (ill. az emberben) vizsgálják.
„Új módszerrel pillantottunk vissza igen messzire, az állati élet lehetséges eredetére. A genetika segítségével egymilliárd éves időutazást tettünk azért, hogy megszerezzük az eddigi legbiztosabb bizonyítékokat az állati evolúció legelső lépéseinek alapkérdésére” – magyarázta Darrin Schultz, a kutatás vezetője. „Az eredmény alapot jelent a tudományos közösségnek ahhoz, hogy pontosabban megértse az állatok – és az ember – evolúcióját.”
Egészen eddig a genetikai kutatások során pusztán egy-egy egyedi gént vizsgáltak, most viszont a kromoszómákon elhelyezkedő géncsoportok kapcsolatát. Míg az egyes génszekvenciák kromoszómán elfoglalt helye az idők során változhat, a köztük fennálló kapcsolatok csak rendkívül ritkán változnak, és ha igen, akkor ez visszafordíthatatlan változást jelent. A kutatók olyan kapcsolatokat vizsgáltak meg, amelyek igen ősi idők óta fennmaradtak. Sikerült számtalan állatban meglévő mintázatokat azonosítaniuk, amelyek kapcsolatát az állati evolúció legkorábbi pontjáig vissza is tudták vezetni. E módszerrel bizonyították, hogy a bordásmedúza evolúciója minden más állatnál korábban különvált, és így már a többi állat közös őse előtt megjelent.
Miként képzelhetjük el ezt a jó 700 millió éve lezajlott eseményt? Az összes állat őse, egy egysejtű lény lépdelt az úton két utódjával. Az egyik utód, amelyből a mai bordásmedúza kialakult, külön ösvényre lépett, s későbbi evolúciója során a kromoszómáján lévő génjeinek sorrendje megőrződött, nem sokat változott. Ő lett a mai állatok első elkülönült képviselője, vagyis minden további állat testvére. (A félreértések elkerülése végett: a bordásmedúza nem az ősünk, hanem a legelsőként született testvérünk!) A másik utód, amelyből a szivacsok, és az összes többi ma létező állat kialakult, egy másik ösvényre lépett. Az evolúció során a kromoszómáján lévő gének sorrendje összekeveredett, sőt, a kromoszómák közt is lezajlott összeolvadás – ezek az átalakulások pedig visszafordíthatatlanok, mind a mai napig meg lehet őket találni, így a segítségükkel vissza lehet lépdelni az eredeti úton. Az átalakulásokat visszakövetve derítették ki a kutatók, hogy a bordásmedúza a legősibb állat.
Az állatok és a vizsgálatokban használt egysejtű (de nem állati) rokonok, mint pl. a galléros ostorosok genetikai összehasonlításai során olyan mintázatokat találtak, amelyek a bordásmedúza és az egysejtűek közt megegyezést mutattak, azonban eltértek a többi állat esetében. Ez azt jelentette, hogy a bordásmedúzák még azelőtt kiváltak ebből az evolúciós sorozatból, mielőtt a többi állatban megtalált változások bekövetkeztek volna.
Ezzel a felfedezéssel annak az esélye, hogy mégis a szivacsok lehettek az elsőként különvált állatok, pusztán matematikai esély, mivel, bár nem lehetetlen, de rendkívüli véletlenek sorozatos egybeesése kellett volna hozzá.