Gyilkos galóca ellenszérum készülhet, kevés gyakorlati haszonnal

Sikerült feltárni azt a mechanizmust, ahogyan a gyilkos galóca (Amanita phalloides) méreganyaga hat a szervezetre, e folyamat megértése pedig egy, a gomba méreganyaga elleni szérum kifejlesztéséhez is elvezetett. A szérum egyelőre kísérleti stádiumban van, és érthető okokból nem lesz könnyű embereken tesztelni, így továbbra is a gombaszakellenőr segítsége és a mérgezés elkerülése az elsődleges cél. A gyilkos galóca az egész északi féltekén gyakori,  így igen nagy népességet érint a kérdés.

A gyilkos galóca fő méreganyaga az alfa-amanitin, amely sajnos nem azonnal okoz tüneteket, a fogyasztástól számítva gyakran 24 óránál több is eltelik, míg orvoshoz fordul a gombamérgezett. A méreganyag a vese és a máj végzetes károsításán keresztül vezeti el áldozatát a halál kapujáig.

Ez a hosszú idő a fő probléma, ugyanis ekkorra a méreganyag már teljesen felszívódott, így akadálytalanul pusztíthat a szervezetben. Az ellenszérum, ami egyébként tudományos szempontból áttörést jelent, gyakorlati szempontból nem sok változást hozhat egyelőre, mivel az eddig elvégzett egérkísérletek szerint a fogyasztás utáni 4 órán belül kell beadni ahhoz, hogy védelmet nyújtson.

Egy kínai kutatócsoport vizsgálta meg a méreganyagot, amelynek elfogyasztása Kínában évi átlag mintegy 800 halálesethez vezet, egy olyan módszert alkalmaztak a vizsgálat során, amelyet néhány éve medúzaméreg kapcsán fejlesztettek ki. Ehhez olyan emberi sejtekből álló „készletet” hoztak létre, amelyek egyes csoportjai génszerkesztés útján különféle génmutációkkal, s ennek megfelelő tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezeket a sejtcsoportokat aztán a méreganyag hatásának kitéve megvizsgálják, melyik képes „túlélni” a méreggel való találkozást, és a túlélők tulajdonságai segítenek magának a méreg hatásmechanizmusának megértésében.

A vizsgálatokból kiderült, hogy azok a sejtek voltak a túlélők, amelyekből hiányzik egy STT3B nevű enzim – ez az enzim a fehérjékhez cukormolekulát kapcsoló folyamat egy lépését hajtja végre. Úgy tűnik, ha sikerül a folyamatot megakasztani, akkor az alfa-amanitin képtelen behatolni a sejtekbe és így az általa okozott pusztítás is elkerülhető.

A kutatók a következő lépésben azt vizsgálták meg, milyen anyag létezhet, ami az adott enzim működését kikapcsolja. 3200 molekula ellenőrzésének köszönhetően rátaláltak egy olyan festékanyagra, amelyet még az 1950-es években a Kodak fejlesztett ki, és amelyet azóta az orvosi képalkotásban is használnak. Az egérkísérletek során az indociánzöld nevű festékmolekula beadásával a végzetes mérgezés korábban 90 százalékos aránya  50 százalékra csökkent.

Mivel vizsgálati célú használata miatt jól ismert e molekula, ezért rendelkezik (vizsgálati célú) engedélyekkel is az indociánzöld, a kutatók emiatt bíznak abban, hogy az emberekkel zajló kísérleteket is hamarosan megkezdhetik. Amellett, hogy ennek azért vannak etikai kérdései is, fontos tudni, hogy a sikeres alkalmazás előfeltétele, hogy azelőtt megkapja az „ellenszérumot” a mérgezett személy, mielőtt a méreganyag a sejtjeibe jut, ez pedig kb. 4 órás időtartamot jelent a gomba fogyasztásától kezdődően. Nem lesz könnyű feladat elegendő alanyt találni a vizsgálatokhoz.

Sajnos, még ha sikeresen is lehet esetleg alkalmazni az ellenmérget, ez a kis időablak rendkívüli módon korlátozza majd a gyakorlati hasznát. Könnyen érthető, hogy a már bekövetkezett sejtkárosodást nem lehet visszafordítani semmiféle csodaszerrel, így a vadonban szedett gombát továbbra is csak a szakellenőri vizsgálatot követően fogyasszuk el!