Csillagcsavarhúzó alakú foga volt egy moszaszaurusznak

Soha korábban nem láttak még olyan különleges fogazatú hüllőt, mint a marokkói, nevében is „rejtélyes csillagfogú” moszaszaurusz, a Stelladens mysteriosus, amely nagyjából delfin méretű lehetett. Afrikában és másutt a közelmúltban feltárt leletek azt sugallják, a moszaszauruszok ekkor, a kréta végi kihalásukat megelőzően igen gyors fejlődésen estek át. Az új felfedezésről, amelyet a Fossils szakfolyóirat mutatott be, a Bath-i Egyetem számolt be.

A legtöbb moszaszaurusznak két, pengeszerű éllel rendelkező foga volt, ezek segítségével szabdalták fel a zsákmányaikat, azonban a Stelladens (ez jelenti nevében a csillagfogút) négy-hat ilyen éllel rendelkező fogakat növesztett. Dr. Nick Longrich, a kutatás vezetője elmondta: „Különbözik minden moszaszaurusztól vagy hüllőtől, sőt, minden eddig megismert gerincestől is.” Nathalie Bardet, aki a Párizsi Természettudományi Múzeum tengeri hüllőkre szakosodott paleontológusa hozzátette: „ Több mint 20 éve dolgozom marokkói moszaszauruszokkal, de soha korábban nem láttam semmi hasonlót.”

Mivel számos csillag alakú fogat találtak, azt kizárták a szakemberek, hogy valamiféle mutáció vagy fejlődési rendellenesség miatt vált volna ilyenné, így feltételezhetően speciális étrend vagy zsákmányejtés hatására alakult ki. Arról azonban, amiatt, hogy soha egyetlen hasonló fogú állatot sem ismert még a tudomány, fogalmuk sincs a kutatóknak, hogy mit ehetett a különleges csillagfogú.

„Az könnyen lehet, hogy egészen különös táplálkozási módszert választott, vagy olyan ökológiai fülkét töltött ki, ami ma már egészen egyszerűen nem létezik. A foga úgy néz ki, mint egy csillagcsavarhúzó feje, vagy esetleg egy imbuszkulcsé. Mit ehetett hát? Csillagfejű csavarokat? IKEA bútorokat? Ki tudja?” – jegyezte meg tréfásan Dr. Longrich.

Bár a fogak kicsik voltak, a hegyük kopásnyomai alapján a puha zsákmányt kizárhatták a kutatók, ahhoz pedig nem volt elég erős a fog, hogy kemény páncélú állatokat, pl. kagylókat vagy tengeri sünöket törjön fel vele a ragadozó. Elképzelhető, hogy valami könnyebb páncélzatú ammonitesz, rákféle vagy épp csontos hal volt a tápláléka. „Számos, ma már nem létező, furcsa állat élt a kréta időszakban, ammonitesz, belemnitesz, baculites.” Dr. Longrich szerint az, ha ma már nem létező zsákmánytípusra specializálódott a moszaszaurusz, megmagyarázhatná, miért nem ismertünk több efféle fogazatot.

A 100 millió éve kialakult moszaszaurusz ugyan a dinoszauruszokkal egyidejűleg élt, ám ő maga nem volt dinó, hanem az olyan mai gyíkfélék vízi rokona, mint a komodói varánusz vagy a leguán. (A moszaszauruszok legtöbbje tengerben élt, 2000-ben hazánkban találtak rá az első édesvízi faj maradványaira a bakonyi Iharkút csodálatos lelőhelyén.) Ezzel az állattípussal is a kréta időszak végén becsapódott aszteroida végzett, ám egészen a kihalásukig igencsak sokszínű, sokfélévé alakult társaságot alkottak a moszaszauruszfélék, a kutatók úgy fogalmaztak, hogy a kihalási esemény miatt a „csúcson hagyták abba” A marokkói lelőhely gazdagságát is jellemzi, hogy évtizedek feltárási munkáit követően is bukkannak még új fajokra: „ez a harmadik új faj, csak ebben az évben, és még távolról sem találtunk meg mindent e kőzetrétegben.” – tette hozzá Dr. Longrich.

Nour-Eddine Jalil professzor, marokkói őslénykutató elmondta, hogy rengeteg meglepetéssel szolgált már ez a fauna, példéul fűrészszerűen elrendezett fogazatú moszaszaurusz, egy teknős, amelynek a búvárok légzőcsövéhez hasonló, megnyúlt és felfelé görbült orra volt, rengeteg különféle gerinces, és a most talált csillagfogú moszaszaurusz. „Azt mondhatnánk, egy művész, túláradó fantáziával alkothatott ilyeneket.” Marokkó példa nélküli leletegyüttese a kréta végi kihalás előtt fennállt sokszínű élővilág tárháza.