Mikor pislog az autóversenyző?

A pislogásról azt gondolja az ember, hogy teljesen összevissza zajlik, attól függően, mikor van szüksége szemünknek erre az igen ősi mozdulatra. Azonban például madarakkal végzett vizsgálatok pár éve kimutatták, hogy távolról sem mindegy, mikor pislog egy madár a repülése során, s úgy időzíti pislogásait, hogy a repülés kritikus pillanataiban, például felszálláskor, irányváltáskor ne kelljen behunynia a szemét.

A másodperc ötödrésze nem sok idő nekünk sem, ha az utcán sétálunk, azonban egy 354 kilométer per órás sebességgel száguldó Formula 1-es autóversenyző ennyi idő alatt közel 20 méteres útszakaszról veszíti el az információkat. Ha az akár percenként 30-at is elérő pislogást összeadjuk, összességében egy versenyző közel 600 métert is „vakon” vezethetne.

Egy japán kutatócsoport nemrégiben az autóversenyzők pislogását vizsgálta meg – a csoport vezetője maga bicikliversenyző volt, és e múltja okán vált kíváncsivá, hogy miként dolgozza fel a versenyző a vizuális információkat sport közben. Mivel világos volt számára, hogy egy verseny során a töredék másodpercek is életbe vágóan fontosak lehetnek, ezért felvette a kapcsolatot a japán Formula autóversenyző-csapattal, hogy kollégáival együtt megvizsgálhassa a pislogás kérdéskörét. Három japán versenyző sisakjára olyan eszközt szereltek, ami méri a szemmozgást, majd három szintén Japánban lévő versenypályán, összesen 304 körön keresztül követte a kutatócsoport a versenyzők tekintetét. Ezt tehát nem szimulátoron, hanem valódi autókban, valódi pályákon vizsgálták meg, edzéseken, illetve tesztvezetések során.

Meglepő eredmények születtek! Egyáltalán nem összevissza pislogtak a versenyzők, hanem, bár egyénileg mind más-más gyakorisággal, de úgy tűnik, előre megjósolható módon hunyták be szemüket arra a szükséges röpke pillanatra, és ezt mindannyian a pályák ugyanazon szakaszain tették. Nem pislogtak sebességváltáskor vagy épp a kanyarokban, csak azokon a pályaszakaszokon, ahol viszonylagos biztonságban vezethettek. Ez nagyon hasonló eredmény volt a korábban már említett, madarakkal végzett kísérletek eredményéhez, vagyis azt mutatta, hogy a pislogást úgy időzítette az agy, hogy a lehető legkisebb veszélyt jelentse az elvesztett információ.

Az ember nemcsak akkor pislog, amikor erre a szemnek szüksége van, a folyamatot kognitív tényezők is befolyásolják, beleértve egy feladat által igényelt figyelmet. Egy autóverseny során a figyelem nem pontosan azonos fokú a pálya teljes szakaszán, ezért a kutatók úgy vélik, nem biztos, hogy pusztán a vizuális információk hiánytalansága az ok a felismert pislogási mintázatban. A kutatók a későbbiekben szeretnék valamilyen módon azt is megvizsgálni, hogy az agytevékenység miként tükrözi a pislogási mintázatot.