Az Enceladus párakilövellései a James Webb-űrteleszkóppal

Nemrégiben egy konferencián számoltak be a James Webb-űrteleszkóp által az Enceladus nevű Szaturnusz-hold mentén megfigyelt párakilövellésekről, melyek mérete minden eddiginél nagyobb távolságba jutott a holdtól, a felfedezést a Nature ismertette. Az Enceladus – hasonlóan a Jupiter Europa nevű holdjához – az asztrobiológusok kedvenc terepei közé tartozik, a mélybeli óceánjában esetlegesen az életre alkalmas körülmények miatt. Az Enceladus az óceánja fenekén lévő hidrotermális kürtői révén, kémiai energiával tarthatja fenn e körülményeket, s láthatja el az óceánt megfelelő energiával ahhoz, hogy abban esetleg az élet létrejöhessen. (A mi óceánjaink mélyén a hasonló helyeken élő egysejtűek módszerével, vagyis kemoszintézissel juthatnak energiához az esetleges élőlények, az elképzelések szerint.) Ha pedig létrejött az élet, akkor a kéreg repedésein kispriccelő vízben ki is juthat a hold belsejéből.

A Cassini űrszonda 2005-ben fedezte fel e párakilövelléseket és a felvételei is igen látványosak voltak, sőt, a mérései alapján kiderült az is, hogy feltehetően az óceánfenékről származó szilíciumtartalmú szemcsék is vannak e párakilövellésekben. Miután a szonda többször is átrepült ezeken a párakilövelléseken, számos további összetevőt is kimutatott: pl. metán, szén-dioxid, ammónia. Azonban hiába vizsgálta a Cassini „páholyból” a holdat, ahhoz távolabbi nézőpont és másmilyen érzékenységű műszer kellett, hogy a mostani felfedezés megszülethessen.

2022. november 9-én mindössze 4,5 percen keresztül tartott az a mérés, amely alatt a James Webb-űrteleszkóp adatokat gyűjtött az Enceladusról, s amelyből kiderült, hogy a párakilövellései sokkalta távolabb jutnak, mint azt a Cassini látta, a jeleit az Enceladus méretének többszöröse távolságban is sikerült kimutatni. Az ultra hideg jégszemcsékké kifagyó pára azonban valószínűleg igen ritkás felleget alkot, ez viszont nem túl jó hír azoknak, akik szeretnének majd mintát venni belőle, vagy más vizsgálatot végezni, ehhez túl kevés szemcse juthat csak nagy távolságba. A James Webb emellett az Enceladusról visszaverődő napfény spektrumát is megmérte, az adatok elemzése még tart, de ígéretesnek tűnik az így észlelt vegyületek sora, amelyekből majd a mélybeli óceán geológiájára, és az esetleges biológiájára is rápillanthatunk.

Emellett a szakemberek már tervezik a következő méréseket, amelyeket a James Webb elvégez majd, hatszor hosszabb idejű megfigyelést szeretnének a mostaninál, és kimondottan szerves vegyületek vizsgálatát célozzák meg majd.