A modern ember családfája inkább kusza bozót

Új genetikai adatok és modellszámítások segítségével arra jutott egy kutatócsoport, hogy nemcsak Afrika egyetlen területéről származnak elődeink.

Az eddigi, főként embermaradványokon alapuló ismereteink szerint a modern ember Afrika keleti régiójában alakult ki, azonban a régi DNS-minták a meleg éghajlat miatt rendkívül korlátozottan állnak rendelkezésre, s szintén kevés az ősi embermaradvány, és ráadásul e két forrás nem mindig ugyanazt sugallja. Most egy, a Nature folyóiratban közzé tett új kutatás során számos afrikai, eurázsiai és neandervölgyi genomot vizsgáltak és hasonlítottak össze annak érdekében, hogy a korábbiaknál pontosabb modell készülhessen fajunk eredetéről.
A kutatáshoz 44, a mai dél-afrikai nama népcsoportba tartozó embertársunk genomját újonnan elemezték, e népcsoport az egyik legsokszínűbb génkészletű, vagyis igen ősi gyökerekre vezethető vissza. Az így kiegészült adatok alapján nagyon úgy tűnik, nem lehet egyetlen afrikai régióhoz, illetve az ott élő egykori embercsoporthoz kötni a modern ember eredetét. Igazából túl nagy meglepetést ez nem okozhat, hisz az elmúlt mintegy 100-300 ezer évben Afrika-szerte számtalan helyszínen kerültek elő a modern emberhez köthető eszközök, és a modern emberre jellemző fizikai-anatómiai tulajdonságok is ekkor jelentek meg mindenütt a kontinensen. Ha egyetlen helyről indult volna fajunk hódító útjára, akkor attól a ponttól távolodva időrendben volnának a leletek, ám ez nem így van, mindenütt egyidejűleg voltak jelen.
A kutatók szerint őseink számos külön csoportja hosszú időn keresztül párhuzamosan élt Afrikában, s az elemzésekben látott géncserék alapján rendszeresen találkoztak is egymással. E vándorló és így folyamatosan keveredő embercsoportokból született meg a modern ember. A kutatók vizsgálatai, modellszámításai szerint a modern ember családfája egymásba fonódó ágak sokaságából álló bozót inkább, mintsem klasszikus értelemben vett fa.
Korábban felmerült, hogy elődeink családfájáról már rég levált és teljesen elkülönült archaikus embercsoportokkal keveredhettünk Afrikában is (ahogy a neandervölgyiekkel, gyenyiszovaiakkal Eurázsiában később), s ebből adódnak ma érzékelhető genetikai sokszínűségünk jelei. Azonban a kissé elkülönült törzsű családfa modellje, amelyet most bemutattak, sokkal pontosabban, letisztultabban magyarázza ezt a sokszínűséget. E modellel nincs szükség egy rejtélyes ősi emberféle génjeire ahhoz, hogy a mai változatosság létrejöhessen.
A genetikai nyomok alapján most felállított modellben az egyes csoportok közti géncserék ideje ráadásul tükrözte azokat a jégkori klímaingadozásokat, amelyek ekkoriban Afrikában lezajlottak. Vagyis: az egyes csoportok feltehetően ezen ingadozások hatására vándorolva találkoztak más, rokon csoportokkal, s hozták létre a mai, kevert génkészletet.
A kutatók hozzátették, ha még több modern és ősi DNS-t is bevonnak a modellbe, még pontosabb kép születhet ennél is.