Termeszvárak az energia-hatékonyabb épületekért

A Macrotermes michaelseni nevű afrikai termeszfaj építményei képesek szabályozni a levegő áramlását, így a szellőzést, s a páratartalmat azzal, hogy a vár szivacsszerűen összekapcsolódó üregei és folyosói a termeszvár körüli légmozgást a maguk hasznára fordítva örvénylést keltenek odabenn. Ezek az örvények azután már elég energiát adnak ahhoz, hogy a vár kellően átszellőzzön, s így szabályozható a belső klíma. A mintegy 2000 termeszfaj közt számos hasonló ökoszisztéma-mérnökként dolgozó akad még. Némelyek várai a legnagyobb biológiai létesítmények közé tartozva akár a 8 méteres magasságot is elérhetik, a sok millió éven át zajló evolúció sokat tökéletesítette e várak működését. Miért ne vehetnének az építészek példát ezekről?

A Frontiers in kiadóvállalat számolt be arról a kutatásról, amelyben egy svéd-angol kutatópáros, a Frontiers in Materials folyóiratban közzé tettek szerint olyan anyagok kifejlesztését vizsgálta, ami a termeszvárakhoz hasonlóvá tehetné épületeinket. A termeszektől ellesett módszerekkel épületeinket légkondicionáló nélkül is komfortossá tehetnénk, a kutatók szerint.

A két kutató Namíbiában vizsgálta a termeszek több mint egymillió egyed (váranként) otthonát jelentő építményeit, amelyek középpontjában vannak az állatkáknak élelmet nyújtó gombakertek.

A várak 3-5 milliméter átmérőjű folyosók, kamrák szövedékéből épülnek fel ezek a belső, kissé szélesebb folyosókat kötik össze a külvilággal. Az esős évszakban a vár az északi (napsütötte) oldala felé húzódik e kijárat-rendszer, a száraz évszakban pedig a termeszek lezárják. A kutatók szerint ez teszi lehetővé a benti páratartalom megőrzését és a kellő szellőzés fenntartását.

Készítettek 3D nyomtató segítségével egy másolatot a termeszvár falának egy darabjáról, majd a szél hatását imitáló légmozgásokkal vizsgálták a viselkedését és arra jutottak, hogy a szél bizonyos esetekben örvényeket hoz létre, ezek pedig képesek elszállítani a vár szívéből az állatok által elhasznált levegőt és a felesleges nedvességet. Ezt a folyamatot pusztán a gázok és a vízpára koncentrációjának a vár belseje és a külvilág közt fennálló különbségei hajtják, így még egészen gyenge szélben is kiválóan átszellőzhet a termeszvár.

Ahhoz, hogy ipari méretekben is le tudjuk utánozni e módszert, még szükség van némi technikai fejlődésre, de például ígéretesnek tűnik a porágyas nyomtatás módszere. E típusú 3D nyomtatás nagyobb szerkezeti szabadságot tesz lehetővé, mivel a porágy körbeveszi a készülő darabot, támasztékot nyújt neki, miközben a rétegei egymásra épülnek. Ha sikerül megvalósítanunk, akkor viszont hatalmas lépést tehetünk a természetközeli építészet felé, és először hozhatunk majd létre valódi lélegző építményeket.