Egy gyalogló hatalmas erszényes

Az állat a hosszú távú gyalogláshoz alkalmazkodott testalkatával, lába speciális felépítésével.

A Flinders Egyetem őslénytani kutatói vizsgálták meg a 3,5 millió éve élt vándor erszényes csontmaradványait, amelyek csak részlegesen adják ki az állat csontvázát, ám így is számtalan fontos információt sikerült új módszerekkel kinyerni belőlük. A legnagyobb termetű erszényes növényevőket összefogó Diprotodontidae család tagja volt, a család utolsó képviselői 40-50 ezer éve haltak ki, s a legnagyobb tag a 2,7 tonnát is elérhette.
A most vizsgált állat csontjaira 2017-ben bukkantak rá, és az Ambulator keanei nevet kapta, a jégkorban élt állat akkor hódította meg a kontinens területét, amikor azon egyre jobban teret kaptak a nyílt füves térségek, ahogy Ausztrália egyre szárazabbá vált. „A gyaloglásra általában nem úgy gondolunk, mintha egy különleges képesség volna, azonban a nagy termet nagy energiafelhasználást is jelent, így a hatékonyság kulcstényező” – mondta Jacob van Zoelen, a kutatás vezetője. Az állat neve (Ambulator) is azt jelenti: gyalogló.
A legtöbb ma élő nagy termetű növényevő, mint az elefánt vagy az orrszarvú a lábujjain jár, a sarka nem érinti a talajt. A Diprotodontidae család tagjai azonban a sarokcsontjukkal támaszkodtak a talajra járás közben, pont úgy, ahogy mi emberek is járunk. E módszer ugyan jobban elosztja a testtömeget járáskor, ám a futásra így több energiát kell fordítania az állatnak. Ez az állatcsoport a mellső lábain a csuklócsont egyik részét is módosította a hatékony járásért, így egy „második sarok” fejlődött a mellső végtagjukon, ami miatt aztán az állat rekonstrukciói igencsak furán festettek. A mostani kutatás során a csontoktól mikro-CT segítségével digitális 3D rekonstrukciók készültek, amelyek bármikor a valódi csontokhoz hasonló módon vizsgálhatóak.
Azzal, hogy a csuklót és a bokát az állat evolúciója a járásához átalakította, az ujjai gyakorlatilag elvesztették feladatukat, és valószínűleg hozzá se értek a talajhoz a lépések során. Emiatt nem is találtak a szakemberek a Diprotodontidae lábnyomokon ujjnyomokat. A kutatók szerint ennek az alkalmazkodásnak köszönhették, hogy a nagy távolságok bejárására is képessé váltak amellett, hogy egészen nagy méretűre is nőhettek az állatok. „Ez vezetett el az óriási és viszonylag jól ismert Diprotodon kifejlődéséhez” – tette hozzá a kutató. Az Ambulator keanei maximum 334 kilós lehetett, az állat átlagos testtömege kb. 250 kiló volt, s a fogazata alapján élelme egy részét fűfélékből szerezte be, ám emellett zsengébb, kevésbé rágós növényi táplálékot is fogyaszthatott.
A család ősmaradványainak eddigi tanulmányozása során leginkább a koponyákra koncentráltak, de a csontváz többi részére eleve ritkán is bukkantak eddig rá. Emiatt különösen fontos a most megvizsgált csontváz (még ha ez is csak részleges, akkor is), nem csupán a specializáció miatt, hanem azért is, mert ez az első, amelyen a lágyrészek nyomait is fel lehet fedezni. A felfedezésekről a Royal Society Open Science folyóiratban számoltak be a szakemberek.