Összeköt és elválaszt

Több mint 500 főemlősfaj él ma bolygónkon, az ember, emberszabásúak és más majmok, makik és lemúrok, lórik, koboldmakik csoportjaiban. Nemrégiben az összes főemlős faj mintegy felének, 233 fajnak a genomját tárta fel egy hatalmas, nemzetközi összetételű csoport, és 10 külön tanulmányban, a Science és a Science Advances folyóiratokban publikálták az óriási adatmennyiséget. A kutatást a Nature foglalta össze.

A hatalmas projekt mintegy 5 éve kezdődött, amikor néhány emberi betegség genetikai eredetét vizsgálták, és arra voltak kíváncsiak, hogy egyes genetikai mutációk vajon megbetegedést okozhatnak-e, ehhez hasonlókat kerestek más főemlősökben. Azonban ekkor még csupán a főemlősök tizedének a genomját ismertük, ám a kutatóknak továbbiakra is szükségük volt. Így aztán hamarosan már 24 ország képviseltette magát abban a csapatban, amely nekilátott a munkának. Olyan területek csatlakoztak, szerencsére, mint Brazília vagy India, e helyeken a főemlősök igen nagy fajgazdagságban találhatóak meg, ám a korábbi felmérésekből jórészt hiányoztak.

Néhány kiragadott eredmény a kutatásokból: 4,3 millió olyan génváltozatot azonosítottak, amivel az ember is rendelkezik, s ezek 98,7 százalékánál azt is kiderítették, hogy az embernél nincs negatív hatásuk. Ez például segíthet az egyes emberek genomjában azonosítani a betegséget okozó változatokat. Egy másik kutatás során a főemlősök evolúcióját vizsgálták, s azonosítottak pár ezer olyan gént, ami ennek során egyre inkább dominánssá vált. Így kiderült, hogy az embert, az emberszabásúakat és az amerikai majomfajokat összefogó egykori közös ősben már elkezdődött az agy növekedése.

Rengeteg génről, amelyről eddig úgy hittük, kizárólag a modern ember sajátja, kiderült, hogy egy csomó főemlősben is megvan – miközben a neandervölgyiek vagy a gyenyiszovaiak például nem rendelkeztek velük.

Még a társadalmi szerkezet ősi kialakulásáról is árulkodtak a gének. Egy ázsiai majomfaj, az arany piszeorrú majom (Rhinopithecus roxellana) ugyan csak igen távoli rokonunk, ám már nála is kialakult, alig néhány további főemlős mellett, hogy a csapatokat kisebb családi egységek alkotják. Ez nagyon hasonló az ember, szintén többszintű társadalmi felépítéséhez. A faj genomjának összehasonlításaiból kiderült, hogy egy jó 6 millió éve lezajlott klímaváltozás hozta magával azt a társadalmi átalakulást, amelynek során a korábbi egy hímből és pár nőstényből álló egységek nagyobb, közös csapatokká álltak össze. Az átalakulásban olyan agyi hormonok is szerepet kaptak, mint az oxitocin és a dopamin – ezek olyan ingerületátvivő anyagok, amelyeknek különösen fontos feladatuk van a társas kötelékek kialakításában. A kutatók szerint a 6 millió éve kezdődő lehűlés idején fontos volt a szorosabb kapcsolat az anyaállatok és az utódaik közt, mert csak ez garantálta az utód túlélését. Ez aztán elvezetett az egyes majmok közti szorosabb kapcsolathoz, és végül a nagyobb, együttműködő csoportok létrejöttéhez.

A kutatást számtalan területen lehet hasznosítani, köztük a természetvédelemben is.