Génterápia a macskák túlszaporodása ellen?

A világon ma mintegy 1,5 milliárd macska és kutya él, és ezek több mint fele kóbor, gazdátlan állat. Rengeteg esik áldozatul betegségeknek, baleseteknek, emberi gonoszságnak, ám mindez megelőzhető volna azzal, ha sikerülne a nem tervezett szaporodásukat megszüntetni. Sok állatvédő szervezet igyekszik a kóborok befogásával s ivartalanításával segíteni ezen a helyzeten, de annak, hogy ez globális megoldást jelentsen, nagyjából annyi az esélye, mint kiskanállal kimerni a Csendes-óceán vizét. Épp ezért jó 2 évtizede zajlanak vizsgálatok és kísérletek egy olyan eljárás irányába, amellyel olcsón és tömegesen lehetne javítani a helyzeten, s megelőzni a nem kívánt szaporulatot. Eddig nem sok sikert könyvelhettek el a különféle módszereket kutatók.

Az új módszer azonban megakadályozná a kóbor állatkák „újratermelődését” költséges és körülményes egészségügyi procedúra nélkül, és kutyákra is átalakítható lenne. Ezzel például a védendő vadállatokra, madarakra leselkedő egyik veszélyforrást is meg lehetne szüntetni, és még a veszettség terjedését is jelentősen lefékezné a módszer.

Két látszólag egymással ellentétes célt kitűző kutató került össze abban a kutatásban, ami végül elvezetett a sikerhez, számolt be a Science. David Pépin olyan módszert fejlesztett, amellyel egerekben génterápiás úton meg tudta akadályozni a petesejtek érését egy hormonra (AMH) hatva, ezzel gyakorlatilag sterilizálta az állatokat. A másik kutató, William Swanson pont a macskafélék szaporodását igyekezett elősegíteni, persze nem a házi macskákét, hanem olyan veszélyeztetett vadállatokét, mint az ocelot. A két szakember aztán közös munkába fogott, és az egerekre korábban kifejlesztett módszert átalakították macskákra. Egy génterápiában használatos módszer segítségével, egy egyszerű, izomba adott injekció formájában sikeresen megakadályozták egy, a Cincinnati Állatkertben élő házimacska-kolónia nőstényeinek a szaporodását.

Az így kezelt macskák nemi hormonjai változatlanok maradtak, ám ennek ellenére nem következett be a peteérés, és a kezelést követő 20 hónap során párzás ellenére sem lettek vemhesek a cicák – kétharmaduk párzásra se volt hajlandó egyébként. A terápia hatására megemelkedett AMH-szint kicsit ugyan csökkent a tesztidőszak során, ám végig a normál értéknél magasabb maradt. Egyik cica sorsát 5 évig követték, és az esetében még ennyi idő elteltével is magas volt az AMH szintje.

Az még nem világos, hogy hosszabb távon mennyire működőképes a módszer, illetve vannak-e hosszabb távú mellékhatásai. Azt remélhetőleg minden macskatartó tudja, hogy nemcsak a felesleges szaporulattól szabadul meg a nőstény ivartalanításával, hanem például daganatos betegségeket is megelőz így. Az sem világos, hogy a génterápiás módszer miféle összefüggésben lehet e betegségek kialakulásával.
Emellett magát a tüzelést nem akadályozza meg, így például „házi használatra” nem igazán lesz alkalmas, hiszen amíg a műtéti úton ivartalanított macska abbahagyja az egyhetes hangos énekléssel járó tüzelést, addig a génterápia ezt nem befolyásolta.

Egyelőre nem egyértelmű, hogy mi módon akadályozza meg a vemhesülést a módszer, feltehetően a tüszők normális fejlődését, érését gátolja, de még a kutatók sincsenek egyelőre tisztában azzal, hogy mi áll voltaképp a siker hátterében. Ezt feltétlenül ki kell deríteni ahhoz, hogy a módszer alkalmazható legyen.

A kutatók szerint még kb. 5 év, mire a módszerből kereskedelmi forgalomba kerülő szer lehet, és persze az se mindegy, mennyibe kerül a kezelés, hisz a szegény országok számára csak akkor válik kivitelezhető megoldássá, ha olcsó. Ugyanakkor a kutyákra is mielőbb alkalmassá kell tenni a génterápiát, hisz a kóbor kutyák száma is ijesztő világszerte.