Napenergia – űrből a Földre

2023 januárjában juttatták a világűrbe azt az űreszköz prototípust, amely nemcsak kinyeri a napelemei segítségével a napenergiát, hanem azt a Földre sugározza. Az eszközt készítő és a kísérletet lefolytató Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) kutatóinak munkáját eddig siker koronázta. A demonstráció során a begyűjtött energiát mikrohullám formájában átsugározták másik űreszközöknek is, illetve egy kis részét a Földön elhelyezett érzékelőnek is továbbították, számolt be a Science.

Már az 1970-es évek energiaválsága idején is tervezett a NASA egy hasonló tesztet, ám annak a korabeli technológiával olyan elképesztő ára lett volna, hogy elvetették. (Ahhoz, hogy használható mennyiségű energiát gyűjtsön be egy űreszköz, kilométeres nagyságú napelemekre volna szükség, és ezt feljuttatni az űrbe rendkívül költséges, és csak több száz rakétaindítással megvalósítható.) Emiatt aztán sokáig senki se vette komolyan ezt a lehetőséget.

Azonban a 70-es évek óta hatalmas fejlődésen ment át mind a napenergia, mind az űrtechnológia, emellett sokkal olcsóbbá is váltak a lehetőségek. A közelmúltban végzett számítások szerint nem sci-fibe illő ma már a Föld körül keringő naperőmű, amelynek költsége kb. egy földi atomerőművével lehet majd azonos.

A Caltech eszköze pehelykönnyű, olcsó és rugalmas egységekből készült. A mikrohullámú sugárzó 32 lapos antenna rendszeréből állt, ezeket egy tányérnál alig nagyobb felületre építették rá, és irányítani is tudták, hogy merrefelé sugározzon az eszköz. A teszteléskor használt energia kicsi volt, kb. 200 milliwatt (ez kevesebb, mint egy mobiltelefon kamerájának a beépített vakuja), ám ennek ellenére is képesek voltak a földi vevőberendezés felé irányítani, és azzal venni is a jelét. Ennek köszönhetően elmondható, hogy a technológia jól vizsgázott.

A Caltech űreszköze még két kísérletet elvégez a küldetése során. Egyrészt teszteli a 32 különféle napelemet abból a szempontból, hogy melyik típus bírja a legjobban a világűr körülményeit. A másikban egy kinyitható, vitorlaszerű felületet vizsgálnak meg, amely ultravékony, ultrakönnyű anyagból készült és 2 méteres átmérőre nyílik szét. Ez most ugyan nem tartalmaz napelemet, de egy jövőbeli űr-naperőmű lehetséges anyagait tesztelik vele.