Az űrutazás negatívan hat az agyra

A Floridai Egyetem számolt be arról a kutatási eredményről, amely szerint mind a hosszú ideig tartó egyszeri, mind a gyakori, de rövidebb ideig tartó űrutazások negatívan hatnak az agyra. A kutatók 30 űrhajóst mértek fel MRI vizsgálatok segítségével, először az űrutazás előtt, majd a hazatérést követően készült felvétel az agyukról. Az alanyok közt 8 fő volt, aki csak 2 hetet töltött Föld körüli pályán, de 18 hat hónapot, és 4 volt, aki kb. egy évet. Az eredményeket a Scientific Reports folyóiratban publikálták.

A mérések alapján az asztronauták agykamrái kitágulnak a világűrben, s aki legalább fél évet tölt odafenn, annál jelentős volt ez a változás. Ráadásul úgy találták, hogy nem minden esetben lehet elegendő a regenerációhoz a 3 éves szünet két űrutazás közt.

Az agykamrák az agy belsejében lévő, folyadékkal telt üregek. A folyadék egyrészt mechanikai védelmet nyújt az agynak, másrészt például az idegsejtek táplálásában, salakanyagai eltávolításában is szerepet játszik, de azt is befolyásolja, hogy milyen nyomás uralkodik a koponyán belül.

Míg a földi gravitációban a testünk képes megfelelő egyensúlyban tartani e folyadékot (és a testünk más folyadékait), a világűrben ez a folyamat nem tud olyan hatékonyan működni. Ennek hatására a fejbe több folyadék kerül és kitágulnak az agykamrák.

Az agykamrák elhelyezkedése (pirossal és kékkel)

Forrás: Wikimedia commons

„Úgy találtuk, minél több időt tölt valaki a világűrben, annál jobban kitágulnak az agykamrái” – mondta Rachael Seidler professzor, a kutatás egyik résztvevője. „Sok űrhajós többször is jár a világűrben, és a kutatásaink alapján két űrutazás közt mintegy 3 évnek kell ahhoz eltelnie, hogy helyreálljanak az agykamráik.” Az eddigi vizsgálatok szerint az agykamrák tágulása az űrutazások leginkább hosszan kitartó agyi elváltozása.

Nagyjából fél év űrben töltött idő elteltével már lefékeződött a tágulásuk, míg a kéthetes űrutazás nem okozott mérhető változást. Ez utóbbi az űrturizmusban érdekeltek számára kimondottan fontos hír. Bár egyelőre igazán hosszú távú űrutazások alanyait nem tudták vizsgálni, mivel nem volt ilyen, de talán jó hírnek tűnik az is, hogy fél év elteltével leállt a tágulás. „Mivel az emberek a jövőben még hosszabb ideig lesznek az űrben, örömmel tapasztaltunk, hogy nem volt exponenciális a növekedés” – tette hozzá a professzor.

A kutatók azt egyelőre nem tudják, hogy ennek hosszú távon miféle egészségügyi vagy egyéb, például a viselkedésre ható hatásai lehetnek, ezért fontosnak tartják, hogy az agynak maradjon elég ideje két űrutazás közt regenerálódni. Az eredményeket a kutatást finanszírozó NASA is természetesen használni fogja a jövőbeli űrutazások szervezése során, az egyes küldetések legénységének beosztásához.