Agyarszerű fogai voltak egy ősi delfinnek

Se a modern kori bálnák, se a delfinek körében nincs olyan fogazat, amellyel az 1998-ban, Új-Zéland déli szigetén talált ősmaradvány szerint az egykori Nihohae matakoi delfinfaj rendelkezett. Az állat mintegy 25 millió évvel ezelőtt élt, fogai vízszintesen előrefelé nőttek ki állkapcsa elején, hasonlóan egyes vadállatok agyarához. Az ősmaradvány az állat szinte teljes koponyáját, állkapcsát, néhány csigolyát és bordát jelenti. A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban publikált vizsgálati eredményeket a Scimex hírportál ismertette.

A hosszú orrú delfin valószínűleg kisebb puhatestűekre, például tintahalakra vadászhatott, fogain nincs kopásnyom, amit a keményebb vázú étrendből, vagy az üledékben kotorászva szerezhetett volna. Maga a delfin közel két méter hosszú lehetett, kerekded uszonyai, és a mai delfinekénél kissé hosszabb nyaka volt. A legfurább tulajdonsága azonban a fogainak rendszere. A szakemberek szerint az állat ezekkel az előreálló pengékkel megsebezhette a kiszemelt zsákmányt úgy, hogy fejét ide-oda ingatta. A megsebzett tintahalat aztán már könnyedén elcsípte és befalta, és gyakorlatilag rágás nélkül lenyelhette. Ez a vadászati módszer jelenti a faj nevének alapját is, ami maoriul kb. annyit jelent: „hosszú orrú, a fogával vagdalkozva vadászó”.

A jelenleg élő cetfélék közt egyedül a narvál rendelkezik némiképp hasonló, agyarszerű foggal: ez a jellegzetes „szarva”, amit a középkorban unikornis-szarvakként árultak. A narvál ezzel az agyarral mind a vadászatát segítheti, mind pedig a jég áttörésére használhatja, amellett, hogy a párválasztásában is szerepet kapott a különös testrész. Azonban az ősi új-zélandi delfin egyedi agyarai egészen másképp festettek és más feladatuk is volt. Néhány, már rég kihalt cetféle rendelkezett még hasonló, némiképp előreálló fogakkal. Az oldalirányú gyors fejmozgásokat az állat csigolyáinak szerkezete tette lehetővé, némiképp hasonlóan az ilyen csigolyákkal rendelkező narválhoz és belugához.

A hozzá legközelebb álló ma élő delfinfajjal, a gangeszi folyamidelfinnel (Platanista gangetica) összehasonlítva a maradványokat, arra jutottak a kutatók, hogy az állat már felnőtt méretű, de még nem ivarérett korú példány lehetett.