A galamb is repülhet álmában

Nagyon sokáig úgy hittük, hogy kizárólag az emberre jellemzőek az álmok, ám számtalan kutatás eredménye alapján ma már tudjuk, hogy az állatok is álmodnak. Nemrégiben német kutatók a galambok álmait és az ezekhez kapcsolódó agyi aktivitást vizsgálták.

A szakemberek úgynevezett funkcionális MRI (fMRI) segítségével vizsgálták az állatok agyi aktivitását, miközben azok aludtak s álmodtak, illetve összehasonlításként az álom nélküli alvásukat is felmérték. E vizsgálatban kimutatható, hogy az aktívabb agyi régiókban több vér áramlik, így kiderül, mely régiók üzemelnek.

15 galambot betanítottak arra, hogy képesek legyenek az MRI műszerben békésen szundítani, miközben az egy beépített kamerával ellenőrizte az alvási fázisukat is. A vizsgálatokban azt lehetett kimutatni, hogy az egyes alvási fázisok során mely agyi régiók voltak aktívak a galambokban.

A gyors szemmozgásokkal jellemzett, és álmodással járó REM-fázisú alvás során azok az agyterületek aktiválódtak, amelyekkel az éber galamb a repülés során a környezete elmozdulásait dolgozza fel. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a madár álmában repülhetett, és közben látta az álmodott tájat elsuhanni. Érdekes módon azok az agyterületek is aktivitást mutattak ugyanekkor, amelyek a galamb testéből, de legfőképp a szárnyából érkező jeleket dolgozták fel.

A galamb agyában lévő amigdala aktivitása emellett azt is jelezte, hogy a madár, ha tényleg álmodik, hozzánk hasonlóan érzelmeket is átélhet álmában.

Egy másik, szintén érdekes felfedezést is tettek a szakemberek, ami az álommentes alvási szakaszokkal volt kapcsolatban. Ezek a nem-REM alvási szakaszok azok, amelyek során az agyban egész nap felhalmozódott különféle salakanyagok kimosódnak, ilyenkor zajlik a fejben a nagytakarítás. Az feltételezések szerint ennek során távolítja el az agy azokat a molekulákat is, amelyek felhalmozódása például az Alzheimer-kórhoz vezethet. A galambok esetében a kutatók úgy találták, hogy amikor a galamb álmodik, kis időre leállnak ezek a takarítási folyamatok.

Azonban a galamb, minden hasonlóság ellenére is kissé eltérően alszik, mint mi. Az álomfázisai rövidebbek, ám gyakoribbak, és ezek során az agyba kerülő többlet vér hatására kitágulnak az erei. E tágulás aztán az az agyi-gerincvelői folyadékot (ami a takarítást végzi) is az agyszövetek felé kényszeríti. A REM-fázis végén, amikor megszűnik a véráram-többlet, a folyadék, valószínűleg a salakanyagok egy részével felpakolva nagy erővel távozik az agyszövetből, mintegy kisöpri azt.

A kutatók szerint a galambok, és általában a madarak sokkal nagyobb idegsejt-sűrűséggel rendelkeznek, mint az emberek, ezért hatékonyabb takarítási mechanizmusra van szüksége agyuknak. Ennek lehet fontos eleme, amit most felismertek.

A galambok és az emberek közös őse jó 315 millió éve élt, az első szárazföldre lépett négylábúak idején. Ennek ellenére az alvásunkban fennálló hasonlóságok talán az álom igen ősi eredetére is utalnak.