Lucy már felegyenesedve járt

A több mint 3 millió éve élt emberelőd izmainak rekonstrukciója szerint is hozzánk hasonlóan, tökéletesen tudott felegyenesedve járni.

Lucy csontmaradványaira még az 1974-ben bukkant rá Etiópiában Donald Johanson és Maurice Taleb. Bár a maradvány alapján már jó ideje felmerült, hogy képes volt nemcsak fára mászni, hanem két lábon járni is, ám a több mint 4 évtizednyi kutatómunka ellenére sem lehettünk benne teljesen bizonyosak. Az Australopithecus afarensis, e több mint 3 millió éve élt emberelőd csontozata alapján Ashley Wiseman, a Cambridge-i Egyetem kutatója nemrégiben digitálisan rekonstruálta az izomzatot.
A kutató összesen 36, a medencecsonthoz és a lábakhoz is csatlakozó izom modellezését végezte el, majd összevetette a modern ember ezen izmaival. Kiderült, hogy Lucy izmai arányaiban nagyobbak és erősebbek voltak a mienkénél, és sokkal szálkásabb is volt. A modern ember combjában csak 50 százalék tömeget tesznek ki az izmok (több a zsírunk), Lucy combjának viszont 74 százaléka izomból állt.
Abban egyetértenek a paleoantropológusok, hogy Lucy tudott két lábon járni, ám a járásmódjában már nem. Egyesek szerint roggyantott térdekkel, ahogy a csimpánzok járnak, mások szerint viszont már a mi mai, felegyenesedett járásunkhoz hasonlítottak Lucy léptei. Az utóbbi évtizedek kutatási eredményei egyre inkább e második járásmód mellé kezdtek besorakozni. A friss kutatás is ezt az álláspontot erősíti.
Lucy térdét teljesen ki tudta nyújtani járáskor, a térdének feszítő izmai erre tökéletesen alkalmassá tették. „Mi vagyunk az egyetlen állat, amelyik képes teljesen egyenes térdekkel állni. Lucy izmai azt sugallják, ugyanolyan hatékony kétlábú volt, mint mi magunk, miközben valószínűleg még a fákon is otthon érezhette magát. A kb. 1 méter magas és 28 kilós Lucy úgy járhatott és mozoghatott, ahogy ma egyetlen állat se képes” – magyarázta Wiseman. Hozzátette, az izmok rekonstrukciója alapján Lucy és az Australopithecus afarensis faj többi képviselője a szavanna és a zárt erdőségek területein egyaránt jól boldogulhatott.
A hasonló, izmok rekonstrukcióján keresztül egy múltbéli lény életmódjára visszatekintő vizsgálatok már segítettek például azt feltárni, mennyire lehetett gyors egy T. rex. Lucy és más emberelődök izmain át pedig a saját mozgásunk evolúcióját is rekonstruálni tudjuk majd.
A kutatáshoz elengedhetetlen volt a szabad elérésű tudományos adatok sokasága. Wiseman nem tudott volna anélkül modellezni, hogy ne lett volna szabad hozzáférése Lucy csontozatának digitális másához. Eredményei tehát a nyílt felhasználású tudományos adatok fontosságára is felhívják a figyelmet.