Az időjárás és a kutyaharapások

Egy új kutatásban bizonyos időjárási helyzetek és a kutyaharapások gyakorisága közti kapcsolatokat vizsgáltak.

A Harvard Orvosi Egyetem kutatói készítettek felmérést az USA nagyvárosaiban megesett kutyaharapásokról 2008-2019 közti időszakban. A Scientific Reports folyóiratban publikált eredmények szerint azt találták, hogy a legmelegebb, napfényes napokon, főleg, ha szmogos is a levegő, akár 11 százalékkal is megnőhet a harapásos esetek száma. Korábbi kutatásokból már tudjuk, hogy az ilyen időjárási helyzetekben az emberi agresszivitás is megnő, de hasonlót élnek át egyes majmok, a patkányok és az egerek is.
Nyolc nagyvárost vizsgáltak meg, közel 70 ezer dokumentált kutyaharapásos esetet mértek fel, ez naponta 3 kutyaharapást jelent. A harapásos esetek eloszlását összevetették a hőmérsékleti- és csapadékadatokkal, UV-sugárzással, illetve a PM2,5 szállópor, valamint a talajközeli ózon mennyiségével.
A nyári szmog vagy fotokémiai szmog kimondottan a napsütés és az ultraibolya sugárzás hatására lejátszódó légköri reakciókból építkezik. Azonban ahhoz, hogy e reakciók létrejöhessenek, szükség van olyan légszennyező anyagokra is, amelyeket az ipar vagy a közlekedés termel. Az egyik fő összetevője a talajközeli ózon, ami irritáló, káros hatású. Ezt a nyári szmogot Los Angeles-típusú szmognak is hívják, a forgalmas metropolisz volt az első, ahol felismerték a kialakulását.
A magasabb UV-sugárzás esetében 11 százalékkal nőtt a harapások gyakorisága, 4 százalékkal nőtt a meleg napokon, és 3 százalékkal pedig a magasabb talajközeli ózonnal terhelt napokon. A jelentősebb csapadékú napokon és az ünnepnapokon minimális mértékben csökkent a harapások gyakorisága. Ha csupán a PM2,5 mennyisége volt magasabb, az nem mutatott összefüggést a harapások számával.
A kutyaharapások kapcsán sajnos semmi további információval nem rendelkeztek a kutatók, így azt nem lehetett kideríteni, hogy milyen egyéb körülmények, vagy épp tulajdonságok befolyásolhatták a harapásokat. Ismert például, hogy férfiak és hím egerek esetében az UV-sugárzás hatására emelkedik a nemi hormonok mennyisége, és ezzel nő a tapasztalható agresszió mértéke is. A talajközeli ózon hatásmechanizmusa nem teljesen világos még, ám tudjuk, hogy nemcsak irritál, de befolyásolja egyes ingerületátvivő anyagok mennyiségét és viselkedését.