Másképp csavarodtak a legősibb növények

A mai növények levelei, virágzata gyakran rendeződik speciális spirál alakba – ám az ősi növényeké még nem ilyen volt.

Legyen szó hurrikánról, egy galaxis spirálkarjairól, egy csigaházról, vagy akár a DNS felcsavarodásáról, mindben közös a hátterükben rejlő matematikai szabály: e spirális természetű dolgok leírhatóak a Fibonacci-sorozat segítségével.
A ma élő növények 90 százalékában felismerhető ez a típusú speciális mintázat, amelyet Fibonacci-spirálnak nevezünk, a legtöbben talán a napraforgó virágzatában vagy a fenyőtoboz pikkelyeiben találkozhatnak ezzel. Ez a spirál abban nyilvánul meg, hogy a szár (a növény tengelye) körül 137,5 fokonként nőnek a levelek vagy más növényi részek. Olyannyira elterjedt e mintázat, hogy kézenfekvőnek tűnt, hogy ősidőktől fogva jelen van.
Azonban egy új, a Science folyóiratban bemutatott kutatásból az derült ki, hogy az ősi növényekben nem volt még efféle spirál. Az eredményeket a Corki Egyetem ismertette.

Az Asteroxylon mackiei nevű ősi korpafűféle kövületét a híres skót ősmaradvány-lelőhely, a Rhynie falu közelében feltárt kova kőzeteiben fedezték fel. E kőzetek rengeteg kora devon időszaki élőlény kiváló állapotban fennmaradt kövületeit rejtik, a legrégebbi szárazföldi ökoszisztémát képviselve. A kutatók most a 407 millió évvel ezelőtt élt ősnövény maradványai alapján 3D modellt készítettek, és ezt összehasonlították egy ma elterjedt korpafűvel is.
A modell azonban arról árulkodott, hogy az ősi korpafű levélkéinek és spóratartóinak sora nem Fibonacci-spirálban csavarodott! Az elrendeződésük azt a kisebbséget idézte, amelyet ma csupán a növények tizede hordoz. Ez azt sugallja, hogy a korai növények körében még nem a Fibonacci-spirál szerinti elrendeződés volt a meghatározó, és így a növényi spirálok kétféle evolúciós utat is bejártak.