Idegen nyelven kevesebb a téves emlék

Az emlékeink számos esetben nem valódiak, nem felelnek meg a valós eseményeknek. Memóriánk kissé átírja a történeteket, aztán a későbbiekben már a hamis emlékeket idézzük fel valódiként. A legtöbb esetben ennek nem sok jelentősége van, de például egy tanúvallomásnál akár élet-halál kérdése is lehet.

A Chicagói Egyetem kutatói vizsgálták meg a kétnyelvűség és az emlékek közti kapcsolatot, mivel az emlékek felidézéséhez a nyelv az eszközünk. Az eredményeket a Journal of Experimental Psychology szakfolyóiratban tették közzé.

Abból a feltételezésből indultak ki a kutatók, hogy idegen nyelven bármit tenni – akár egy vacsorát rendelni vagy megtanulni valami új dolgot – nehezebb, mint az anyanyelvünkön. Ebből arra lehet következtetni, hogy az idegen nyelvet használók talán több hamis emléket idéznek fel. Azonban, ahogy Boaz Keysar professzor mondta, ez nem így van. „Az az érdekes, hogy pont az ellenkezőjét tapasztaltuk. Az emberek kevesebb hamis emléket hívtak elő a második nyelvükön.”

A kutatók szerint ez annak köszönhető, hogy szorosabb az emlékek ellenőrzése. Aki már kínlódott azzal, hogy elmondjon valamit idegen nyelven, az tudja, mekkora agyi energiát emészt fel pusztán az, hogy nyelvileg helyesen szólaljunk meg. Ez amiatt van, mert ilyenkor kevéssé ösztönös, kevéssé automatikus rendszert használunk. Bár az emberben nem is tudatosulhat, de idegen nyelven igyekszünk óvatosabban ítélni, megfontoltabban dönteni.

A kutatók az egyetem pekingi intézetében végeztek kísérleteket olyan kínai anyanyelvű alanyokkal, akik tudtak angolul is. Speciális szó-asszociációs módszerrel téves emlékek kiváltásához készítették elő őket. Egy szólistát kaptak, amin szerepelt pl. a szundikál, álom, ágy, pihenés szó, de nem szerepelt az alvás, vagyis az a legközönségesebb szó, ami mindezeket összekapcsolja. Az ilyen, a lista legfontosabb, legkézenfekvőbb szavát kihagyó módszerrel a hiányzó szó is bekerül az emlékek közé. Amikor az alanyok visszaidézik, mely szavak voltak a listában, és melyikek hiányoztak róla. Ezzel kideríthető, hogy az egyes alanyok milyen alaposan vizsgálták át az emlékezetüket.
Kiderült, hogy ritkábban került a hamis emlékek közé a hiányzó szó, ha a szavakat a második nyelvükön kapták az alanyok, ahhoz képest, amikor az anyanyelvükön kapták őket.

A következő vizsgálatban azt mérték fel, milyen hatása van az idegen nyelvnek az olyan emlékekre, amelyekről az emlékeseményt követően valami újat tanulunk meg. Ez az a szituáció, amit a szemtanúskodás során is átél az ember. A tesztekben először egy néma videót kaptak az alanyok, amelyen egy bűneset szerepelt. Ezt követően akár anyanyelvükön, akár angolul, meghallgatták a bűneset leírását is – egyes esetekben helyesen, máskor hamis adatokkal (ami ellentmondott a videónak). Kiderült, hogy míg az anyanyelvükön elhangzottak szerint könnyen elhitték a hamis emlékeket (visszaidézték őket, mintha látták volna a videóban), az angolul kapott narrációban elhelyezett valótlanságokat leleplezték, és nem került be a visszaidézendő történetbe ezek sora.

Az eredményeknek messzemenő következményei vannak. Gondoljunk bele, milyen sokan élnek ma az anyanyelvi hazájuktól távol, és beszélnek a hétköznapokban egy számukra idegen nyelven! Ezek az emberek a kutatás szerint alapvetően pontosabban emlékezhetnek, jobb döntéseket hozhatnak, mint anyanyelvi környezetben tennék. Idegen nyelvi környezetben jobban ki tudja szűrni az ember a hamis emlékeket, és a felfedezés azt is befolyásolja, kinek hihetünk, kinek nem.